A kézdivásárhelyi Kósa család hagyatékából alighanem a székely labdarúgás történetének egyik legizgalmasabb fotója került elÅ‘. A tizenöt, nullás géppel kopaszra nyÃrt fiatalember, úgy, ahogy ez a kézdivásárhelyiek öltözködéséhez illik, hatalmas méretű és súlyú, elnyűhetetlen döngettyűkkel a lábukon — elvégre ebben a városban Erdély- és moldvai hÃrű nemes csizmadiacéh munkálkodott —, a központi állású asztalkán bÅ‘ italválaszték, a futballisták kezében öblös űrtartalmú poharak, és, a felvétel központjában egy kézben tartott futball-labda.
Az ülÅ‘sor férfiai komoly, ünnepélyes arccal nyújtják koccintásra poharukat az utókor labdarúgóival. A fotót Józsa Lajos juttatta el hozzánk, és ezzel csak az a gondunk, hogy a felvételt a kézdivásárhelyi Céhtörténeti MúÂzeum csizmadiacéhének gazdag gyűjteménye számára ajánljuk-e fel, vagy a székely labdarúgás hagyományait szemléltettessük véle?
A nagyÃtott fénykép hátsó oldalán, úgy, ahogy ez szokás volt, családi és nemzeti vonatkozású tintaceruzás feljegyzések is vannak: ,,Erdélyt visszakaptuk 1940. augusztus 30-án péntek nap. A magyar honvédek átlépték a határt 1940. szeptember 5-dikén reggel. Sepsiszentgyörgyre beérkeztek a honvédek 1940. szeptember 13-án reggel. Édesapám meghalt 1947. március 15-én este 8 órakor. Mikika született 1949/12. hó 27-én délután 5 órakor. Leontina született 1951/4. hó 2-án öste 10 órakor. Linika meghalt 1951 április 9-én Bukarestben."
A nemzet és a család történetének legfontosabb eseményei — születés és halál — Ãgy, ilyen természetes egyszerűségben torlódnak egymásra. Az is jellemzÅ‘, hogy a családtörténet ezer és ezer eseményébÅ‘l a család tagjai mit tartanak fontosnak és mit emelnek ki.
(sylvester)
