Ha a csend beszélni tudna... kezdődik egy régi sláger. Elgondolkodom, hisz a világban, mely körülvesz, helye van a zajnak, lármának, szüntelen csevegésnek, hangos szónak, üvöltő zenének, csak a csendnek nem.
Kevés az a pillanat, amikor az emberek elcsendesednek, és nem kifelé, a nyüzsgő világra figyelnek, nem a nagy eseményekre irányul figyelmük, hanem az apró történéseket is észreveszik. Akinek környezetében kisgyerekek élnek vagy háziállatok, de akár kedvenc növények is, sokszor megfigyelheti az apró dolgok jelentőségét. Egy virág a szépségével, különlegességével hívja fel magára a figyelmet, egy házi kedvenc sokszor a ragaszkodása által lesz szeretetre méltó, egy kisgyerek pedig ezer észlelésével hozza közelebb hozzánk a világot. Figyelmet kelteni nem csak hangoskodással, zajjal lehet, hanem számtalan módon.
A csend nem csak ijesztő vagy feszült lehet, hanem körülölelő, simogató, pihentető, teremtő erejű. Aki nem fél a csendtől, az nem fél magára maradni gondolataival, érzéseivel, nem fél szembenézni önmagával. Alkalmat ad a gondolatoknak, szavaknak, hogy elnyerjék jelentőségüket, leülepedjenek, hassanak. Esélyt teremt a léleknek a pihenésre, az erő megsokszorozására, a nekikészülésre az újabb rajt előtt.
Akinek csecsemő vagy kisgyerek él a környezetében, tudja, hogy mennyire fontos a kiegyensúlyozott élethez, jó közérzethez számukra a csend. Sok kisgyerek éppen azért nyűgös, zaklatott, mert nincs körülötte csend, amikor elfárad.
Ahogy növekszik, mindenki hozzászokik a környező világ zajaihoz, és elfelejti valamikori igényét a csend iránt. Megszokja a zajt éppen úgy, mint a kipufogógázzal telt levegőt, de míg ez utóbbit, ha ritkán is, mindenki igyekszik pótolni kiruccanással a szabadba, a csendről megfeledkezik. A természetbe is magával viszi a zajforrásokat: a telefont, a rádiót, és sokszor még azokra sincs tekintettel, akik csak a természet hangjait szeretnék hallgatni.
A furcsa az, sok ember ideges, és mégsem veszi észre, hogy ez az idegállapot pontosan a csend hiánya miatt áll elő. A lelki egyensúlyhoz épp olyan szükség van a csendre, mint a kommunikáció bármely formájára, s így ahelyett, hogy hangos szóval akarnánk érvényt szerezni akaratunknak, a jól irányzott hallgatással is megtehetjük ugyanezt, talán sokszor még hatásosabban.
Ha úgy érezzük mindezek után, hogy eljött az idő, amikor a csend szavát akarjuk hallani, hangolódjunk rá Schubert lelket simogató dalával, melynek címe: Te vagy a csend...
