A fejlesztés mellett egyre szélesebb a bébik szórakoztatását célzó szolgáltatások skálája is. Az ártalmatlanabbak közé tartozik a bébiszínház, ahol egészen kicsi, három-négy évnél fiatalabb gyerekeknek tartanak színházi előadásokat, amelyen az óvodai foglalkozásokhoz hasonló jellegű dalok, versikék hangzanak el. Ez feltehetően nem zavarja különösképpen a gyerekeket, bár négy-öt év alatt nem is igen érdekli őket.
A hasonló szolgáltatások hátránya, hogy a gyerekkel való foglalkozás egyre több dimenziója kerül ki a szülő kompetenciájából, és szűkül a saját tapasztalatszerzésre, szervezetlen, spontán tevékenységre fordítható idő. Hasonló a probléma a szintén a gyerekek szórakoztatását célzó játszóházakkal, bébiúszó-tanfolyammal, a babamasszázzsal vagy a kisbabáknak való jógával. Az életkori sajátosságokat figyelembe vevő szabadidő-tevékenységek önmagukban kedvezőek lehetnek, ha az arányuk nem lép túl egy bizonyos határt. Azonban, sajnos, széles körben tapasztalható, hogy a szülők úgy érzik, folyamatosan programot kell csinálniuk a csecsemőkorból alig kinőtt gyereknek. Az okok között szerepel, hogy a kisgyermekkel való tartós összezártság unalmas és fárasztó lehet a felnőtteknek, ezt a terhet jelentősen csökkentik a társas szórakozások, ahol a gyerek is jól érzi magát, ők pedig beszélgethetnek a többi szülővel. A valóságban azonban a túlságosan sok inger, a folyamatosan változó helyszínek és szereplők a szülő jelenléte ellenére is kedvezőtlenebbek a gyerek számára, mint például egy megfelelően működő bölcsőde, ahol a gyerek jól ismeri a felnőtteket és a gyerektársakat.
A kisbabák szórakoztatásának jóval ártalmasabb fajtáját a képernyők jelenítik meg. A gyártók az egészen kicsi gyerekeknek szóló műsorok, videók, számítógépes programok tömegét dobják a piacra minden évben, annak ellenére, hogy ma már tekintélyes szakmai szervezetek, mint például az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége állásfoglalása szerint a két évnél fiatalabb gyermekek számára kimondottan ártalmas a televíziónézés. A gyerekek kereskedelmi kihasználása ellen kampányokat szervező amerikai székhelyű civil szervezet (CCFC — Campaign for Commercial Free Childhood) adatai szerint az Egyesült Államokban a két éven aluli gyerekek 26 százalékának van televízió a szobájában, a szintén két éven aluli gyerekek 68 százaléka néz valamilyen képernyőt, televíziót, videót, vagy DVD-t naponta legalább két órán keresztül. Természetesen itt is a ,,fejlesztés" a varázsszó: a Teletubbi című, egészen kicsi gyerekeknek szóló tévésorozatot már egyéves gyerekek számára hirdették, azt állítva, hogy elősegíti a fejlődésüket, jóllehet, ezt semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztotta alá. A szakmai szövetségek ismétlődő intelmei ellenére újabb és újabb csatornák készülnek elindítani három éven aluli gyerekeket célzó programjaikat. A CCFC egyik közelmúltbeli kampánya a Baby Einstein című videó megtévesztő reklámja ellen irányult: ennek során azt akarták elhitetni a szülőkkel, hogy a videó elősegíti a csecsemő értelmi fejlődését. A Baby Einstein azonban csak egy a sok közül: néhány hónapos csecsemőknek szóló DVD-k sokasága kínálja magát a polcokon.
