Úgy tűnik, erőteljes rajtra nyílik esélye a székelyföldi termék elismerését és bevezetését célzó akciósorozatnak: május elején a magyarországi Cora üzletlánc vásárlói megismerkedhetnek a székelyföldi vállalkozók munkájának gyümölcsével. Hogy lesz-e tolongás, azt ma még csak valószínűsíteni lehet, a lehetőségről ugyanis legfeljebb informálisan értesülhettek ez idáig az érintettek. Ismerve a hasonló léptékű nagyáruházakba való bekerülés keserves és költséges folyamatát, aligha akad olyan vállalkozó, aki ne élne a kínálkozó lehetőséggel. A magyarországi érdeklődés is borítékolható, hasonló akciók esetén ugyanis nem elhanyagolható a fogadtatás emocionális töltete sem.
Élni és élni tudni a lehetőséggel, ez itt most hát a feladat. Az akció sikerét egyértelműen az egységes fellépés hordozza, hiszen néhány elszigetelt, Székelyföldről származó termék már korábban is felbukkant a polcokon. Az egységes márkanévvel felruházott, ily módon könnyen azonosítható termékcsoport azonban megnövekedett eséllyel férkőzhet be a vásárlói tudatba. Onnantól kezdve pedig már csak a megfelelő minőséget és árat, illetve a folyamatos szállítást kell biztosítani, és a siker szinte garantált.
A Székelyföldi termék márkanév esetében azonban eddig csak a nyilatkozatok szintjén nyilvánult meg az összefogás szándéka. A székely termék kontra székelyföldi termék harc önmagában is lehangoló, még kiábrándítóbbak azonban azok az erőpolitikai eszközök, amelyeket az RMDSZ-vezetők igyekeznek érvényesíteni minden ,,alternatív" kezdeményezés elértéktelenítése céljából. Miközben ugyanis a témában időrendi sorrendben elsőként szervezeti lépésre vállalkozó Székelyföldi Termék Egyesület, illetve a két székelyföldi megye önkormányzati vezetői szóbeli egyezséget kötöttek a kölcsönös óvások és perek jegelésére, addig Borboly Csaba csapata fű alatt újabb jogi fogásokat keres a ,,vetélytárs" kezdeményezésén.
A sokat kockáztató vállalkozó pedig jobb híján kivár a termékmárkához való csatlakozással. A Hargita Megyei Tanács és az áruházlánc közötti kapcsolat révén valószínűleg mindenképpen megjelenik néhány székelyföldi termék a polcokon, csak épp a kezdeményezés lényege vész el. Ha nem is örökre, de jó ideig. Egészen addig, míg a legközelebbi befogadó szupermarket vezetői hajlandók energiát pazarolni ennek az érthetetlen és értelmezhetetlen helyzetnek a dekódolására. Vagy ami kézenfekvőbb: míg az izomból ,,tárgyaló" döntéshozók észhez térnek, és nem használják ágyútölteléknek saját csatározásaikhoz az amúgy oly fontosnak tartott vállalkozói réteget.
