Nyugaton a gazdaság életképességének jelét látják abban, hogy a mamutvállalatokat millió kis és apró, sőt, törpe cég szolgálja ki. A kettő kombinációja a nagy és a kis méretekből adódó gazdasági-jogi előnyök kölcsönös kihasználására teremt lehetőséget. Felzárkózásunk külön tétele lesz, hogy a piacot temérdek kisebb céggel népesíthessük be. Válságos időkben külön is felértékelődnek az utóbbiak. Ahol például négy család megélhetését alapozza meg vagy könnyíti meg egy kereskedés, mint a sepsiszentgyörgyi Finta Kft. esetében, ott ezt is méltányolni kell, azzal együtt, hogy — mint látni fogjuk — egyúttal számottevő vállalkozói tapasztalatok felhalmozására is alkalmasak.

A tulajdonos, Finta Tihamér — tizedikes volt a rendszerváltáskor — kezdeti útkereséséről meséli:

— Középiskola után könyvelést végeztem posztliceális oktatásban, s beiratkoztam Szebenben a turisztikai menedzsmentre, de nem tudtam mind a kettőt csinálni, dolgozni és tanulni egyszerre nem lehet, az mese. Harmadéven kénytelen voltam abbahagyni, közben megnősültem, stresszelt, hogyan tartom el a családot. Voltam addig turnészervező a Há­romszék Táncegyüttesnél, könyveltem Kézdin a régi IRTA-nál (távolsági személyszállítás), de közbeszólt a családalapítás, fizetésből nehéz megélni, s bár nem volt senki vállalkozó a családban, én megpróbáltam. Mégpedig horgászfelszereléssel és sportszerekkel otthon, Kézdivásárhelyen 1998-ban. Utóbb, mivel feleségem Szentgyörgyön tanított, ide költöztünk át, itteni üzletünk haladt, a kézdivásárhelyi nem, amit annak tulajdonítottam, hogy nem tudtam ott is tartózkodni, az alkalmazottakat serkenteni, emiatt azt felszámoltuk.

— Érteni hozzá? Gyerekkorom óta horgásztam, sportoltam is, szerettem mindkettőt. Ide horgászfelszerelésekkel és kempingszerekkel jöttünk, ezen utóbb, a piaci leckéből tanulva, változtattunk. 2005-ben üzletünk a polgármesteri hivatallal szemben volt, amikor azonban a bért menet közben megemelték, a megállapodást felrúgták, és szavukat nem tartották be, 2006 tavaszán sajátunkba költöztünk át a Gyöngyvirág utcába, ide a tömbház földszintjére.

A valamikori háromszobás lakásban ma elképesztő zsúfoltságban, de azért áttekinthető elrendezésben nagy áruválaszték fogadja a vevőt. Nem vagyok hobbihorgász, de tudom, többfelé van hasonló kínálat a városban. Bírják a versenyt? Melyik árucsoport megy jobban?

A saját utat megtalálni

— Legalább hét horgászbolt van Szentgyörgyön. A többivel nem foglalkozom. Nekünk a horgászfelszerelések és -tartozékok leghagyományosabb cikkeink, a sportot illetően azonban külön igényt szolgálunk ki. Sportos cikkeket rengeteg boltban kapni, a sportszerre szakosodás más. Ezen belül is az aktív sportolásra koncentrálunk, tehát nem annyira az utca emberét, inkább a klubokat látjuk el, illetve azokat, akik hivatásszerűen vagy legalább félig versenyszerűen űzik a testedzést.

A Finta Eqipement Kft. sportegyesületeket keres hát meg az ország bármely sarkában, és ha kell, maga szállítja oda termékeit. ,,Pingpongasztalainkat például Kínában csináltatjuk, konténerben hozzák be, és mi kézbesítjük ki."

Szemlét tartunk a polcokon: futball- és kosárlabdákat látok, súlygolyót, startert, szeges és gerelyhajító-cipőket, külön súlyemelőcipőt. Ott sorakoznak a súlyzók bő választékban, mellettük sprintercipő. Mindez komoly szakosodásra vall. Amit a városszéli raktárukból tudnának szállítani: fitneszgépkészletek minden választékban.

— Ha törzsvevőinken kívül más bejön, adidast vagy tréninget keres, s meglátja a cipők különféle fajtáit, csak magyarázattal lesz képes eligazodni köztük. Hasonlattal szoktuk érzékeltetni, hogy a kocsik is különböznek, s nem biztos, hogy a Mercedes az erdei utakra való, a Trabant vagy a dzsip más-más hasznosítást igényel.

Summa summarum, a cég az új, gazdasági alapokra támaszkodó sportegyesületekben találta meg partnereit, a maga kitörési pontját, emiatt a szentgyörgyi ,,konkurencia" nem túlságosan foglalkoztatja. A tulajdonos állítja, hogy a viszonylag félreeső hely nincs hátrányára, ,,ha fontos dolgot árulsz, vevőid úgyis megkeresnek. Mi ráadásul a hét napból hét nap vagyunk nyitva reggeltől estig, négyen felváltva dolgozunk." Pillanatnyilag ötödik munkatársat keresnek, akit elbocsátottak, ,,nem tudott beilleszkedni". Az igénybevétel elég nagy lehet, a cégvezető egy évet szán a betanításra, bérekről nem hajlandó nyilatkozni. ,,Itt, nálunk senki nem tudja, a másik mennyit kap, az összeg bizalmas, személyes dolognak tartom."

Buktatók, sikerek

A rohanó infláció állította komolyabb erőpróba elé:

— Az első leckét akkor kaptuk, amikor a könyvelési szabályokat az infláció felrúgta. Én elég realista vagyok, de az inflációra bizony ráfizettem. Volt olyan, eladtuk a terméket, drágábban pótoltuk, papíron kijött a profit, de valójában veszteséget szenvedtünk el. Ez 1998—99-ben történt, mikor a dollár árfolyama ősztől tavaszig duplájára nőtt. Mi nem dolgozunk feketén, minden papíron van, veszteséges lett az év. Másik leckét a hitelben áruláskor kaptuk, felírtuk, aki ,,hozomra" vásárolt, de lemondtunk róla, mert hatalmas átvágást is elszenvedtünk. Különben szolgálatkészek vagyunk a vevővel, nem nézzük, ki hogyan öltözik, sok egyszerű ember nagyon becsületes. Nem teszünk különbséget a napi vagy heti kuncsaft között, a keveset vagy sokat vásárló között. Egyik egész évben bejár, a másik egyszer jön, s ha akkor négyszer-ötször annyit vesz, nem biztos, hogy rosszabb vevő, mint a másik. Egyre több a törzsvásárló, s ha nyílik egy új bolt, és egyik elpártol, előfordul, egy év múlva visszatér. Nem vagyunk túl olcsó üzlet, de nem csapunk be senkit, ha keresnek valamit, előhozzuk, közölvén vele: ennyibe kerül. Nem akarjuk mindenáron eladni.

Finta úr hát nem az isztambuli bazárban tanulta a mesterséget, szerencséje, hogy vevői is máshoz szoktak, és mást is várnak el.

Az itthoni termék sorsa

Tájékozódási tudására vall, hogy beszállítói köre, mint említettük, Kínáig terjed, pingpongasztalokon kívül saját mezeit is onnan rendeli meg. Miért? ,,Ha nem kapsz itthon termelőt rá! Elé tárod papíron: ennyi az ár, ilyen a minőség plusz a szállítási költség és a vám. Ha vállalja, jó — a többi már kereskedelem!" Amúgy különben a belföldi termelők pártját fogná, visszásnak tartja, hogy a Billában holland krumplit, török sárgarépát, külföldi hagymát árulnak, mikor Hatolyka nem is olyan régen még édeshagymatermő vidék volt! Mit keres nálunk a sok kínai alma?

Felkarolná a székely terméket is?

— Próbálkoztunk vele, dobbantókat csináltattunk volna, de sajnos, falakba ütköztünk. A kereskedelemben arra van szükség, hogy az ellátás folyamatos legyen.

Ezt tehát nem vállalták, ezért külföldi árut forgalmaz. Árak és minőségek közt így a hazai gyártás elvész, erre külön fórumoknak kellene figyelmet és pénzt fordítaniuk.

A Finta Kft. nem horgonyzott le örök időkre mai székhelyén, telekvásárlást, nagyobb üzlet építését vette a tulajdonos tervbe, nyilván, alkalmazotti létszámát is bővíthetné akkor, a konjunktúra kedvező alakulása segíthetne be neki. A válságról különben úgy vélekedik, hogy pozitív hozadéka is van, kigyógyíthat sokakat abból a hitükből: „csak úgy megy minden magától". A nem kellőképpen érdekelt, motivált alkalmazotti mentalitásra gondol. Kifogásolja, ahogy a hivatalokban sokfelé úgy bánnak az emberrel, mintha nem partnert, hanem ellenséget látnának benne. Ő a partnert keresi saját körében is, igényes, alkalmazottjaival vállvetve dolgozó főnöknek tartja magát.