Nem csak az a baj, hogy egyre gyarapodik a háromszéki állástalanok száma (az év elsÅ‘ hónapjában a munkanélküliek aránya megyénkben meghaladta a 12 százalékot, s borÃtékolhatóan az elbocsátási hullám tovább tart), hanem hogy az állásukat elvesztÅ‘k szinte teljes egészében a magánszektorból származnak. A közel tizenegy és fél ezer — bejegyezett — állástalanból ugyanis a döntÅ‘ többség kis- és közepes cégektÅ‘l került utcára, közalkalmazott eddig négyszáznál kevesebb veszÃtette el állását. Persze, minden munkahely megszűnése súlyos emberi és társadalmi problémát jelent, ám ennek ellenére igen feltűnÅ‘ az állami alkalmazottak és magánvállalkozások dolgozóinak létbiztonságát illetÅ‘ aránytalanság.
A probléma tehát az, hogy a jobb gazdasági viszonyok közepette sem túlságosan szárnyaló itteni magáncégek egy részét most térdre kényszerÃti a gazdasági válság, s mÃg eddig legfennebb azon lehetett morfondÃrozni, miért oly alacsony az ott dolgozó alkalmazottak bére, most már a munkahelyek megszűnése jelenti az igazi gondot. Mert a magánvállalkozónál nincs mentség — munka, megrendelés hÃján a foglalkoztatottnak mennie kell, legrosszabb esetben pedig Å‘ maga is bezárhatja a boltot.
Ezzel szemben, miként a számadatok is mutatják, az állami szférában dolgozók eddig viszonylagos védettséget élveztek, ám a választási kampányok véget értek, a hangoskodó szakszervezetek sem mindenhatóak, Ãgy elÅ‘rejelzések szerint onnan is következnek az elbocsátások. Igaz, eddig többnyire papÃron levÅ‘, azaz betöltetlen állásokat számoltak fel, akkor súlyosbodik majd a helyzet, amikor az egészségügyi, tanügyi, önkormányzati alkalmazottak munkahelye kerül veszélybe.
A válság vesztesei — háromszéki viszonylatban, de nem csak — egyelőre tehát a magánszférából származnak, igaz, az sem vigasztal majd senkit, ha melléjük egyre több állástalan közalkalmazott sorakozik majd fel.
