Jurij Molin, a szentpétervári törvényszéki orvostani intézet helyettes vezetője elmondta: mintákat vettek Puskinnak a múzeumban őrzött véres mellényéből és hajtincséből, és ezt hasonlították össze a díványon, illetve a kárpit mélyebb rétegeiben talált vérnyomokkal. A mellényt bizonyítottan a költő viselte, s a hajtincsről most állapították meg egyértelműen, hogy tőle származik. A díványt az Ermitázs adta át a múzeumnak 1937-ben, de sokan kételkedtek eredetiségében. Galina Szedova, a lakás-múzeum igazgatója azt is bejelentette: sokéves kutatómunkával sikerült kideríteni, hogy a bútordarabot Natalja Goncsarova, a költő özvegye adta át Mark Filoszofovnak, az Ermitázs munkatársának, s onnan került vissza eredeti helyére, Puskin Mojkán lévő lakásába. Molin szerint a vizsgálat azt is bebizonyította, hogy barátainak nem volt érdemes a sebesült költőt elvinni a katonai orvostudományi akadémia kórházába, mert az a segítség, amelyet akkoriban ott tudtak nyújtani, nem volt semmivel sem több, mint amit otthon nyújtottak a sérültnek a hozzá siető orvosok. A dívány eredeti voltát illető kételyek mindeddig olyan erősek voltak, hogy a tárlatvezetésen hangsúlyozták: az egyetlen, ténylegesen Puskin tulajdonát képező bútordarab a múzeumban egy nagy asztal, a többi hű kópia, amelyet az eredeti számlák alapján az eredeti bútorokat gyártó cégtől rendeltek meg.

Puskin (1799. június 6. — Szentpétervár, 1837. február 10.) a szentpétervári társaság egyik kedvence, már életében kultikus alak volt. Költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, a modern orosz irodalmi nyelv megteremtője. Legjobb versei közül sokat magyarra sajnos nem fordítottak le. Életét egy párbajban szerzett seb oltotta ki: felesége jó hírének védelmében párbajozott az őt provokáló Georges Charles d’Anthes francia emigráns kalandorral, és a sérülésbe a második napon belehalt.