A legutóbbi privatizáció után kényszerűen egyetlen lábon — a bérmunkán — álló cégnek azonban most éppen ezt az egyetlen lábát fűrészelik a pénzügyi működési engedély hatósági megvonásával.

A cigarettagyár legújabb kori történelméről persze rengeteg történetet hallani, egy részük biztosan helytálló, másik részük az urbánus legendák kategóriájába sorolandó. A nemzetközi dohánylobbi a világ egyik legagresszívebb, egyben legbefolyásosabb kartellje — de hát a dohányt mindig is állammonopóliumként tartották számon. Nagyrészt ennek a konjunktúrának, a dohányglobalizációnak esett sorozatosan áldozatul a romániai dohányipar és benne a minőségi zászlóshajónak számító szentgyörgyi dohánygyár.

Hogy mitől tűnik másnak, súlyosabbnak a jelenlegi helyzet? Attól, hogy tulajdonosai saját márkáitól megfosztva, kizárólag külföldi bérmunkára kárhoztatva tartják ,,gyarmati" sorsban, kitéve mindenféle gazdasági szélviharnak. Mozgási szabadság híján stratégiamentesen kénytelen vegetálni. A külföldi piacon való identitás nélküli, ezért egyelőre törékeny jelenléte néhány hetes hiányzást sem bírna ki, a bérmunkát kínáló megrendelő pedig borítékolhatóan gyorsan továbbállna másik, működő gyártósor keresésében.

Történhetett volna másképp is? Talán, de a volt kommunista tábor dohányiparának jelenlegi ,,tájképe" azt mutatja, hogy ez az ágazat a piacgazdaságba való átmenet általános áldozata volt. A gyártóegységeket felvásárolták a multik, hogy aztán rövid úton megszüntessék vagy bérmunkás sorba taszítsák azokat. A mindenkori vállalatvezetők esetleges felelősségét pedig majd tisztázza a nem túl távoli jövő.

A szentgyörgyi gyárat működtető konzorcium ma perben-harcban áll a román állammal. Lehet, hogy nyer, lehet hogy veszít. Az eredmény nyilvánosságra hozatala pillanatában — legjobb esetben is néhány hónap múlva — azonban félő, hogy már mindegy lesz, kinek szolgáltatott igazat Justitia. Akkorra már legfeljebb olyan mondatokat fogalmazhatunk meg, amelyek többnyire így kezdődnek: volt egyszer Sepsiszentgyörgyön egy cigarettagyár...