Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagja (képünk) a Romániai Magyar Közgazdász Társaság helyi szervezetének meghívására tartott előadást Sepsiszentgyörgyön. A pénzügyi és gazdasági válság és annak kezelése témában a nagyszámú közönség előtt felvázolta a helyzetet és annak hazai és nemzetközi kilátásait. Az előadás után kérdéseinkre válaszolt.
— Előadásában többször is megerősítette, hogy társadalmi támogatottság nélkül semmilyen válságkezelés nem járhat eredménnyel. Mit jelent ez valójában?
— A társadalmi elfogadottságnak elsősorban abból kell kiindulnia, hogy mindazok a programok, melyeket a kormány a gazdaság stabilizálására beindít, a társadalom szereplői által felvállalhatóak és végrehajthatóak legyenek. Nem lehet olyan programokat elindítani, melyek nem alulról építkeznek. Nem lehet olyan programokkal gazdasági növekedést elérni, amiket a minisztériumban egy íróasztalnál összeállítanak. A gazdaság szerkezeti átalakításának tehát legszükségesebb feltétele a társadalmi elfogadottság. A társadalomnak és azon belül a gazdaságnak kell jönnie azzal, hogy mi az, amire ő képes, mi az a potenciál, amit mikró szinten el tudnak érni, hogy a program makró szinten megvalósítható legyen.
— De ez meglehetősen bonyolult kérdés, a gyakorlatban nehéz megvalósítani...
— Természetesen, hiszen ehhez az igényhez, ha nem ugyanabban az időben áll hozzá a kormány a stimuláló eszközökkel — adókedvezménytől a különböző ipari ágazatok külön támogatásáig —, akkor nehéz eredményt elérni. Igenis, egy kormány képes arra, hogy a világgazdaságban új piacokat szerezzen. Ez az egész tehát csak együttesen működik, de mind a két oldalról egy időben kell elindulni. Nem lehet a vállalati szinten sem várni, hogy ott fent mit fognak mondani, és fordítva.
— Ehhez képest a gyakorlatban folyamatosan az látszik, a kormány hoz egy többé-kevésbé korlátozó intézkedést, a válasz pedig le sem reagálom-jellegű. Hogyan lehet akkor a két egymást feltételező szerepet egyeztetni?
— Előlegezzünk annyi bizalmat a kormánynak, hogy tudatosul benne, az egy helyben topogás gazdaságpolitikája, amit 2009-ben folyamatosan űzött, 2010-re már nem lesz érvényes. Azért nem, mert a világpiacok elmozdulnak. Ugyanakkor az elkövetkező két és fél, három évben nem lesznek választások, politikai küzdelmeknek az ország nem lesz színtere, ezért a legfontosabb minden szinten az lenne: nekifogni dolgozni. A kormánynak nagyon nagy szerepe van abban, hogy megtalálja azokat a piacokat, új piacokat, amelyek pótlólagosan hozzá tudnak adódni ehhez az enyhén elinduló és gazdasági növekedést mutató nyugat-európai gazdasághoz.
— Ebbe a folyamatba hogyan tud a jegybank hatásosan bekapcsolódni?
— A nemzeti bank a makroegyensúlynak az egyik pillére, és annak a függvényében lép, tehát lazít vagy erősít, laza vagy restriktív lesz a monetáris politika, ahogy a reálgazdaság elmozdul. Mert hogyha a reálgazdaság nem tud elmozdulni, a monetáris politika folyamatosan restriktív lesz, hisz nincs, amerre lazítania, s nincs, akinek lazítania. A Román Nemzeti Bank monetáris politikája a továbbiakban is óvatos lesz, nem föltétlen restriktív, hisz folyamatosan kamatot csökkentettünk, éppen azért, hogy egyrészt az állami folyamatok tudjanak lecsillapodni, másrészt pedig nézzük meg, hogy merre fog a reálgazdaság 2010-ben a hitelezés terén elmozdulni.
