Márciustól különadóval sújtja az egészségtelennek tartott ételeket a kormány. A lista még nem készült el, de azt már tudni, hogy főként az édes és sós ropogtatnivalók, üdítők, gyorséttermi fogások drágulnak meg — a vita arról folyik, hogy a szakértők által szintén elítélt, olcsóbb népeledelek, mindenféle adalékkal duzzasztott felvágottak, félkész termékek és a minőségi áru között hol húzzák meg a határt.
A lakosság többsége ugyanis egyszerűen nem képes megfizetni a több húst és kevesebb vegyszert tartalmazó szalámit, hogy csak a legismertebb példát említsük. Az egészséges étkezés tehát nem pusztán elhatározás kérdése, és bár a szaktárca adatai szerint a felnőtt népesség nagyobbik fele túlsúlyos, a zacskós uzsonnák fő fogyasztói éppen a (szintén aggasztóan gömbölyödő) fiatalok.
Elsősorban őket kívánja védeni a rendelkezés, ami elvben akár helyeselhető is lenne, ha tudnánk, hogy a különadóból befolyt pénzt e korosztály mozgási, sportolási lehetőségeinek bővítésére fordítják. Erről azonban csak egy bátortalan nyilatkozatunk van Cseke Attila miniszter részéről: ezt kellene tenni, több más tárcával összefogva.
És közben mi történik: az oktatásügy kidolgozta a jövő évi tantervet, ebben pedig a nyolcadik osztályosoknak heti egy tornaórát hagyott meg. A kettőből — mikor évek óta ismételgetik, hogy három is kevés lenne. Talán arra gondoltak a kormány emberei, hogy tavasztól ugyanannyi zsebpénzből kevesebb hamburgerre futja, tehát összesen 45 perc (amennyi az átöltözések között marad) elegendő ahhoz, hogy a vizsgadrukkban élő kamasz kirázza magából a padban öt nap alatt felgyűlt energiáit. Vagy inkább azt nézték az ország felelősségérzettől áthatott vezetői, hogy így dupla hasznot érnek el: növelik a bevételeket a luxusadóval, és spórolnak a tornatanárok bérén. Ez ugyan hosszú távon biztosan visszaüt a várható betegségek kezelési költségeiben, de legalább tudni fogjuk, hogy mit tett értünk az RMDSZ ebben az esztendőben.
