1930-ban, nyolcvan évvel ezelőtt búcsúztatta a Kolozsváron megjelenő Orvosi Szemle az orvosprofesszort, egyetemi tanárt és orvos szakírót. 1868-ban született Árapatakon, ahol nagyapja, Jancsó Tamás (1786—1856) a falu református lelkésze volt. Gidófalvi eredetű családként szóródott szét a família a nagyvilágban. Jancsó Miklós a Kolozsvári Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1892-ben, és az akkori Purjesz-klinika tanársegéde lett.
Fiatalon őt tartották az Erdélyben endémiásan fellépő malária legkiválóbb ismerőjének. Berlini és breslaui külföldi tanulmányútjairól hazatérve lett a Kolozsvári Egyetem tanára és a Klinikák vezető-orvosa. Mert többedmagával nem volt hajlandó esküt tenni a román állampolgárságra, áttelepedett Szegedre. Itt az ő nevéhez fűződik a belklinika megalapítása. Az egyetemen tanított, ahol a tbc és a reccurens fertőzések szakembere lett. Hamvai Szegeden pihennek. Nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem orvostudományi kollégiuma. Életét és munkásságát id. Issekutz Béla írta meg id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós a két orvostudós című könyvében (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968). Fia, dr. Jancsó Miklós (1903—1966) a szegedi Orvostudományi Egyetem kétszeres Kossuth-díjas professzora volt, aki számos vakációját töltötte Árapatakon. A dédnagyapa Jancsó Tamás lelkész síremléke a református templom déli portikusza előtt áll. A család távolabbi rokonai Budapesten, Árkoson és Gidófalván élnek.
