Az austerlitzi csata, amely a Három császár — francia, orosz, osztrák — csatája néven is ismeretes, 1805. december 2-án zajlott, s Napóleon legfényesebb győzelmeinek egyike. A történeti források szerint az ütközet helyszínére érkező több tízezres orosz haderő több mint egytucatnyi hordóban vagy ládában arany- és ezüstérméket is hozott magával, hogy legyen, miből fizetni a zsoldot, illetve megvenni a katonák élelmét. ,,Miután azonban Napóleon megverte őket, gyors menekülésre kényszerültek. Ekkor született meg az a döntés, hogy az érméket elrejtik, és később titokban visszatérnek értük. Erre azonban már nem került sor" — magyarázta a Lidové Noviny cseh napilapnak Pavlis. Elmondta: néhány éve egy új könyvet olvasott az ,,austerlitzi kincsről", s akkor született benne meg az elhatározás, hogy megpróbálja megtalálni. A geológus végzettségű férfi áttanulmányozta a szakirodalmat, a levéltárakat, majd beszerezte a szükséges felszereléseket, engedélyeket, és nekifogott a munkának. A kincs állítólag egy patak partján volt elásva, így a korabeli térképek áttanulmányozására is szükség volt.

Pavlis tervei szerint először mintegy 40—50 méter széles és 600—700 méter hosszú területet fog átkutatni korszerű fémdetektorral, majd a kapott adatokat kiértékeli, és ásni fog. A detektor négy méter mélységig képes érzékelni, ha a földben fémtárgyak rejtőznek. ,,Semmiképpen sem lehetnek a hordók mélyebben. Arra az oroszoknak nem volt elég idejük" — vélekedik. Az állítja, hogy kutatásai biztos, eltartanak néhány hónapig. Hét közben ugyanis dolgozom, s csak a hét végén tudok foglalkozni a hobbimmal — jelentette ki.

Austerlitzben — ma Slavkov u Brna a neve — nem most kutatnak először az elrejtett orosz kincs után. Szakértők és amatőrök az elmúlt két évszázadban egyaránt többször is foglalkoztak a dologgal, de egyelőre senki sem járt sikerrel. Mindezek ellenére a történészek máig azt állítják, hogy a legenda nagy valószínűséggel igaz lehet. Pontosabb és részletesebb helyleírás azonban nem maradt fenn.

Walter Pavlis nem kezdő a szakmában. Amatőrként már több kincskutató akcióban is részt vett. Azt állítja: nem pénzért dolgozik, a rejtélyek megoldása, a felfedezések esélye izgatja. ,,Nem pénzért teszem, hiszen ha megtalálnám a kincset, azt úgyis át kell adnom az államnak. A felfedezés esélye izgat. Azt is tudom, hogy a felkészülés és a tanulmányok nem elegendőek. A sikerhez szerencse is kell. Ez a legfontosabb" — vélekedik.

Kokes János