Tanítónő rongybabákkal

2010. március 6., szombat, Magazin

Új, élénkítő színfoltként tűnt fel a háromszéki kézművesek között Kocsis Linda, aki két, az elmúlt év végén tartott vásárban is bemutatkozott míves, igénnyel elkészített rongybabáival.

Mindenik egyedi alkotás, gyermekeket lázba hozó ,,lény", amely a tündérmesék meghittségébe, a játék mindenkori személyiségalakító terébe tereli a képzeletet. Mi több, a rongybabakészítés erdélyi, székelyföldi viszonylatban is nóvumnak, ritkaságnak számít.

Kocsis Linda nem csak a háromszéki kézművesek csoportját, hanem a hazatérő emberek táborát is gyarapítja. Férjével és két kislányával tavaly októberben költözött haza Sepsiszentgyörgyre, nyolcévi kelet-magyarországi tartózkodás után. Szakmája szerint tanítónő, oktatott Málnásfürdőn és a megyeszékhelyi Váradi József Általános Iskolában egészen addig, míg egy magyarországi nyaralás után úgy döntöttek, megkóstolják az ottani kenyér ízét is. Akkor nagyon ifjú, még csak huszonkét éves volt. ,,A fiatalokban benne van, hogy kipróbálják önmagukat, ezt nevezhetjük kalandvágynak is." Rokonaik élnek ott, hívták őket, s akkoriban az sem volt mellékes, hogy ottani pedagógusi fizetése tizenháromszorosa volt az itteninek. Hodászon, egy kelet-magyarországi kis községben tanítónőként dolgozott, férje ellenben nehezebben jutott álláshoz a munkanélküliségtől sújtott térségben, így ő aztán Európa útjain kamionsofőrködött. ,,Teljesen magamra voltam utalva" — meséli, aztán amikor jó három és fél éve megszületett első gyermekük, majd másfél év múltán a második, egyre jobban kezdett hiányozni a teljes család. Nőtt a honvágyuk, így — bár Hodászon jól érezték magukat — hosszas töprengés után a hazatelepedést választották, noha itt egyelőre még sok minden bizonytalan. ,,Hosszú folyamat volt, amíg eldöntöttük, muszáj megtennünk a nagy lépést, váltanunk kell, mert másképp nem mehet tovább." Akkor is sokat rágódtak, hogyan, miként cselekedjenek, amikor kimentek, de akkor is, amikor visszajöttek: nehéz volt meghozniuk a döntést, mert, bár honvágyuk volt, ott is jól érezték magukat. ,,Mielőtt kikerülne, az ember nem fogja fel — magyarázza Kocsis Linda —, mit jelent távol lenni a családtól. Gondolja, hogy ezt sikerül leküzdenie, és ha gyakran jön haza, akkor minden megoldható, de nem így van. Elég nehéz távol lenni, főleg azután hiányzott a család, miután megszülettek a gyerekek. Mert kár lenne megvonni a gyermekektől a nagyszülőket, elvenni tőlük azt, amit itthon meg tudnék adni nekik".

A rongybabakészítés szenvedélye első kislánya, Boglárka megszületése után alakult ki, először ugyanis neki készített egy babát. Aztán megszerette e különleges meselények kitalálását, megvarrását, öltöztetését. Magyarországon van is ennek hagyománya, de Erdélyben, Székelyföldön egyelőre nem tud hozzá hasonló kézművesről. Azóta mintegy száz, szebbnél szebb egyedi darabot készített, de mostanra már csak egy jókora bőröndnyi maradt gyűjteményéből. Azt mondja, a rongybabakészítés népi hagyomány — nem kifejezetten erdélyi, itt nem látott, csak nemezbabákat —, kézről kézre adják az emberek, de alig van szakirodalma. ,,Interneten kezdtem keresgélni, hogyan is kell kinéznie egy babának, megterveztem a formáját, a ruháját. Az első nem volt a legsikerültebb, mire kialakult az első olyan baba, amelyik elfogadható volt, arra már a környezetemben is felfigyeltek, hogy milyen aranyosak, milyen szeretni valók ezek a kis puha babák. A gyapjú ráadásul felveszi a gyermek illatát, hogyha sokat tartja maga mellett, és még jobban a sajátjának érzi." Az ilyen rongybaba kislányok számára kedvesebb játék — noha kisfiúk is szeretik —, azért fontos az életükben, ,,mert a szerepjátékok nagyon lényegesek, a velük megtörtént eseményeket, megtapasztalt élményeket próbálják lejátszani velük, saját élményeiket próbálják visszaidézni". ,,Tanítóként láttam az iskolában, hogy a gyermekek a megtapasztalt élményeket eljátsszák egymás közt, jót is, rosszat is. Püfölik, szeretgetik, ölelgetik őket aszerint, hogy ki mit lát otthon."

Meghatározó a rongybaba arca, a szeme, a szája, a kifejezéstelen arcúakhoz a gyermek jobban tud képeket, élményeket társítani, azt látja benne, amit ő szeretne. Egy babán átlagosan egy hétig dolgozik, a fej, az arc formálása a leginkább időigényes, a ruhákat pedig csak jó minőségű anyagokból érdemes megvarrni. Azért tartja fontosnak a rongybabákat, mert másak mint a mai, sablonok szerint gyártott, futószalagon készített babák. Van, amelyiket magyar vagy szász népviseletbe öltözteti, de szereti a stíluskeverékeket is, a modernebb viseletet, azt szereti, ha minden gyermek, illetve anya megtalálja a kedvére valót. ,,Nincs kedvenc anyagom vagy kedvenc színem, bemegyek a boltba, ránézek egy darab szövetre, és látok benne fantáziát, elképzelem, hogy milyen színnel lehet kombinálni, milyen díszítéseket lehet rátenni, milyen haj- vagy szemszínű babához lehet azt társítani. Mindeniket más szemmel nézem, minden stílusból — népies, klasszikusabb és modernebb — van egy-egy kedvencem."

A Székely Nemzeti Múzeumban tartott, karácsony előtti sepsiszentgyörgyi kézművesvásárban (portékái aztán az Erzsébet parkban is láthatóak voltak) Kocsis Linda elég szép számban értékesített babáiból, számára is meglepő volt, hogy játékait nagy érdeklődés fogadta, sok idősödő nő tekintett nosztalgiával rongybabáira, hiszen annak idején ők is ilyenekkel játszottak. Egyébként elsődleges célja nem az volt, hogy babáit eladja, miután kislányának egyedit készített, a többi hobbiszinten következett, kedvtelésként, lazításként. Alkotásairól egy honlapot is szerkesztett (www.lindababa.fw.hu), s azt állítja, számára a rongybabakészítés azért fontos, mert ,,nagyon fel tudok oldódni benne, elfelejtem minden gondomat, mindenképp esztétikai élményt jelent". Megtörtént, hogy Angliából egy édesanya két és fél éves kislányának a karácsonyra vásárolt ruha mellé rendelt hasonló öltözékű rongybabát, ezt így nagyon személyes, szép ajándéknak tartja. Kocsis Linda úgy látja, ,,a jó ajándék lényege, hogy a gyermek örüljön neki, akármilyen apróság; mi nem arra törekszünk, hogy minél drágább és cicomásabb ajándékot vásároljunk, hanem azt nézzük, hogy egyszerű és hasznos legyen". ,,Ismerni kell a gyermek személyiségét, jellemét, lehet irányítgatni, csiszolgatni, terelgetni bizonyos irányba, hogy ne tévedjen el a sok kínai játék között; a szülőnek szelektálnia kell, mert a gyermeket rossz irányba is terelhetik a játékok"...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1351
szavazógép
2010-03-06: Életutak - :

Erdővidéki faluból Erdély ormaira (A nyolcvanéves Egyed Ákos akadémikus vall életéről) — 3.

— És a klasszikus diákcsínyek?
— Óóóó… a csillagrúgatás… azon mindenki átesett… éjjel, amikor aludtál, megkötözték madzaggal a lábujjadat, és húzták, és húzták, te pedig rúgtad a csillagokat, hogy szakadt le a lábujjad… Mikuláskor elmaradhatatlan ajándék volt a hamuval megtöltött cipőd, az eltűnt könyved, a fogasra akasztott ruhádon reggel talált bog. Április elsején előfordult, hogy bejött a tanár órára, de más társaságot talált bent, mert a két osztály termet cserélt, amit egyszer lehetett, mindent elkövettünk a jó ízlés határain belül.
2010-03-06: Magazin - :

Fel kellett öltöztetni a Milói Vénuszt

Fel kellett öltöztetnie a háza előtt felállított Milói Vénusz pucér jégszobrát annak a New Jersey-i családnak, amely az antik szobor előtt tisztelgett a jégből készült mással.