Néhány héttel ezelőtt... Aztán megállt az idő. Azóta nem történt semmi érdemleges. Miért? Mert a jó munkához idő kell...? Mert megvárják az illetékesek, hogy lejárjon hatalmi mandátumuk, s aztán nem kell tenniük semmit, marad minden a régi? Vagy még vannak „elsütni" való ígéreteik?... Na, ne, ne tegyenek többet, elég volt a megyei sportigazgató négymilliós, a polgármester ötmilliós (mindkettő euróban) ígérete egy-egy mesébe illő sportlétesítményről most, a gazdasági válság idején, most, amikor a városi stadionunk kezd úgy festeni, mint egy hulladéktelep, parkolója, mint a magyar ugar, az új sportteremben imádkozni kell, hogy ne essen az eső, hogy az ízületeket gyötrő padló ne legyen csúszós... Aztán ott van az a városi klub ötlete, abból mikor csinálnak valamit? Mikor fagy, s hó lesz nagy? Uraim, ne ígérgessenek, hanem csináljanak, tegyenek a közért. Mert a sport közügy! Helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része. Fogják már fel Európa szelét, mely a gyermek-, az ifjúsági és a lakossági szabadidősport vitorláját duzzasztja, feszíti, jelezve, hogy a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára! Mert egészséges nemzetnek van csak jövője! Ezért mit tettek, mit tesznek, uraim?!

Emlékeztetjük a programjukban megfogalmazottakra: „...A cél, hogy minden gyermek és fiatal, minél több felnőtt a lehető legtovább részesüljön a rendszeres testedzés élményeiből... Fontosnak tartjuk, hogy a sportban valamennyi tehetséges fiatalnak esélye legyen képességei kibontakoztatására..." Idézzem tovább? Minek, hiszen az előbbi két, maguk által megfogalmazott mondatért is alig-alig tettek valamit. Alig, hiszen a két évtizede készülő sugásfűrdői sípálya s a félig kész szabadtéri műjégpálya (a befedése helyett oroszpiacot létesítettek) felszámolása utáni nyitott, mozgó műjégpályák csak behatárolt lehetőséget biztosítanak „a rendszeres testedzés élményeinek" megszerzéséhez...Így igaz, azért jó, hogy vannak (azaz voltak, mert bontják), üzemelgetnek, üzemelgettek.

(nagymohai)