Hetven esztendővel ezelőtt helyezték örök nyugalomra Budapesten az erdővidéki szénbányászat jeles mérnök igazgatóját, a közíró, függetlenségi párti politikus Hoffmann Gézát, aki több évtizeden át Barót-vidék társadalmi életének meghatározó egyénisége volt. 1871-ben született Selmecbányán, és az ottani bányászati akadémia oklevelével zsebében lett előbb a borszéki, majd 1900-ban a köpeci szénbánya (Erdővidéki Bányaegylet Rt.) mérnök igazgatója.
Nevéhez fűződik a fejtési rendszer korszerűsítése, Csongrád megyéből telepített kubikosokkal külfejtést is nyitott, amit 1916-ig működtetett. Felelős szerkesztője volt a Baróton megjelenő Erdővidék lapnak, állandó munkatársa a Magyar Földtani Intézetnek. Székelyföld kincsei című tanulmánya Sepsiszentgyörgyön (1901) és Baróton jelent meg (1909). Szabad idejét a falusi közművelődés szervezésére fordította. Pályamunka című, háromfelvonásos színművét a sepsiszentgyörgyi Kossuth Könyvnyomda Rt. adta ki 1911-ben. Az impériumváltozás szakmai pályáját megtörte. Köpeci kúriáját eladta, Nagyajtára költözött, onnan irányította a Kakas-pataki (Középajta) bányafeltárást. 1921-ben Budapestre repatriált. Emlékét — rokonsági kapcsolat révén — a sepsiszentgyörgyi és kovásznai Gazda és a marosvásárhelyi Benedek család őrzi.
