A március elején megszavazott új törvény szerint, amelynek tervezetét a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezte, ezentúl a szlovákiai iskolák minden tantermében ki kell függeszteni a szlovák zászlót és az állami címert, továbbá az alkotmánynak a nemzetállamra vonatkozó cikkelyét, valamint a szlovák himnusz szövegét. A himnuszt hétfő reggelente le is játsszák a diákoknak, s az el fog hangzani ezentúl minden hivatalos sportrendezvény kezdetén is. ,,A képviselő-testületek tagjai pedig — az önkormányzattól a parlamentig — minden ülés elején kötelesek elénekelni a himnuszt. A közszolgálati televízióban és rádióban éjfélkor csendül fel kötelezően a szlovák himnusz" — áll a hírügynökségi tudósításokban.

Nos, az idézett intézkedések nem sok újdonságot tartalmaznak azok számára, akiknek kelet-európai — lett légyen az kisebbségi vagy többségi — sors jutott ki a huszadik században, a déjà vu érzésével olvashatják végig a csak most feltaláltnak nem nevezhető előírásokat. Romániában például a mai nagyszülők a megmondhatói, hogy kétszer is előkerült e ,,fegyvertár", egyszer a két világháború között, az államsovinizmus tombolása idején, másodszor pedig a nacionálkommunizmus folyamodott hozzá, amikor aljas módon a kisebbségekre akarta uszítani a többséget, hogy az ellátási stb. gondokról elterelje a figyelmet, illetve hogy ún. nemzeti homogenizációs programját keresztülvigye. Megjelent azonban eme intézkedéscsomag a szomszéd államok politikai életében is.

Az ún. hazafias vagy inkább hazaffyas nevelés erőltetésének hátterében ama időkben vészes kilátások tornyosultak: a második világháború fenyegető árnya, az uralkodó eliteknek a diktatúrák összeomlásától való rettegése és bosszúszomja, a területi újrafelosztásra való törekvések agresszív formái. A szlovák politika, amikor ma e zsákutcába ismételten betévedt, nem számolt azzal, hogy az európai közvélemény alighanem pellengérre fogja állítani miatta, vagy legalábbis csendes elítéltetésben lesz része. Ma ugyanis mások az európai, mások a kelet-európai kilátások és erőviszonyok is, amit a szlovák kormánykoalíció, a szocialisták és nemzetiek kifőztek otthon, azt már a brüsszeli gyomor nem veheti be. Az anakronisztikus receptek szerint készült főzet maszlag- és méregszámba megy, s nem szabad nem annak nevezni, nem akként megbélyegezni és — kidobni.

Kisebbségvédelmi oldalról is egyértelművé teszi a helyzetet, a felvidéki magyarság ezek után még jogosabban tart igényt a leghatározottabb kül- és belföldi támogatásra.