Székely zászlót a homlokzatra

2010. március 12., péntek, Nyílttér

Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulójához közeledve tisztelettel felkérjük a kézdiszéki települések választott elöljáróit, polgármestereit, hogy március 15-re, nemzeti ünnepünkre a magyar lobogó mellé a székely zászlót is tűzzék ki a polgármesteri hivatalok homlokzatára. A kitűzött székely zászlót többé le se vegyék!

PÉTER JÁNOS alelnök,

Kézdiszéki Székely Tanács

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2010-03-12 00:00 Cikk megjelenítése: 1812 Olvasóink értékelése: 0.01 Szavazatok száma: 76

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2010-03-12: Nyílttér - :

Az utca hangja

ANTAL BÉLA, Uzon. Iskolás gyermek voltam, amikor Sztálin meghalt, de emlékszem arra, hogy meghúzták a harangokat. Amikor Beke György írót temettük, akkor is szóltak a harangok, az egyik tévécsatornán éppen Beke beszédének hátteréül. Kisgyörgy Zoltán is tartott vetített előadásokat harangjainkról, ezek értékéről és érdekességéről. Tudjuk, hogy 1848-ban sokat beolvasztottak azért, hogy ágyút öntsenek belőlük — éppen ezért, ha már ágyúzni nem lehet, talán jó lenne a március 15-i ünnepségeken is megszólaltatni harangjainkat.

Következő írásunk

2010-03-12: Nyílttér - Simó Erzsébet:

Ki ez a Gálfalvi Zsolt?

Rég nem látott név jegyezte írást böngészek az Erdély.ma internetes portálon. Csodageneráció a címe, és Gálfalvi Zsolt írta. Természetesen, az első sorok után, melyek a múlt század nyolcvanas éveiben születettek zaklatott gyermekkoráról és reménytelenségéről szól, rájöttem, ez a Gálfalvi Zsolt nem az, akire én gondoltam.