Rég nem látott név jegyezte írást böngészek az Erdély.ma internetes portálon. Csodageneráció a címe, és Gálfalvi Zsolt írta. Természetesen, az első sorok után, melyek a múlt század nyolcvanas éveiben születettek zaklatott gyermekkoráról és reménytelenségéről szól, rájöttem, ez a Gálfalvi Zsolt nem az, akire én gondoltam.
Ez egy fiatalember, a másik 1933-ban született, 1955-ben már elvégezte a kolozsvári Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakát, az Utunk, az Igaz Szó, A Hét munkatársa, rovatvezetője, mi több, főszerkesztője is volt, és a hatvanas években a Marosvásárhelyi Állami Színház igazgatója. 1989 után részt vállalt az RMDSZ megalapításában, ő a Romániai Magyar Pen Club elnöke, a Romániai Írószövetség igazgató-tanácsának tagja.
A nyolcvanas években született másik Gálfalvi Zsoltnak tehát legalább a nevét illenék ismernie, s tudnia: az már foglalt. S egyetlen betűvel jeleznie kellene ezt a másságot. Mert így szokás. Ahogyan például Hegedűs D. Géza színművész vagy Köntös-Szabó Zoltán író cselekedett (és a példák megszámlálhatatlanok), amikor pályára lépett.
Kis múltismeret és -tisztelet talán abban is segítené a ,,csodageneráció" Gálfalvi Zsolt nevet viselő tagját, hogy felismerje: gyermekeinek jövője nem olyan reménytelen, amilyennek látja és láttatja.
