Persze, csak a makettje, mert az egyetlen ágyúcső nem lehet egyszerre Kézdivásárhelyen s az Eprestetőn is ― bár, ha Gyertyánffy Ferenc századosnak 1849-ben ez egyetlen ágyúja lehetett volna, a július 5-i csatában talán nem esik el együtt maroknyi seregével a muszkák támadásában.
De az Eprestetőre csak ez a székre kitett kis játékszer jutott, gúlányi golyóbisával, s ennyi is csupán most, hogy ünnepelt az Ady Endre-iskola. Mert immár hagyomány e kis skóla életében, hogy március 15-én övék a tér, őket illeti az emlékműsor megszervezése, s ők, kik virágaikkal őrfalat állnak a kőoszlop körött. Mint minden évben, ezúttal is az óvodások kezdték a megemlékezést, s ha kevesebb diák ünneplő is állta körül ez alkalommal a néhai emlékmű mását, mint az elmúlt esztendőkben, feszesre hangolt műsoruk annál izgalmasabbra sikeredett. Viszont a koszorúzás után, amikor a legkisebbek szál virágjukkal elfödik az emlékmű előtti, ilyenkor még földszínű terecskét, az éppoly megindító, mint minden évben.
