Több tucat fiatal dacolt tegnap este a rendkívül erős, hideg széllel, a szemerkélő hóval az Óriáspince-tetőn: a hatalmas, millió szikrát szóró őrtűz körül szorosan egymás mellett állva, népdalokat énekelve, verseket szavalva, együtt imádkozva azonban a zord időjárás ellenére is sikerült meghitt hangulatot teremteniük és az 1848-as szabadságharc évfordulójához méltó megemlékezésnek fiatalos lendületet adniuk.
A háromszéki cserkészek által szervezett ünnepélyen többnyire fiatalok — cserkészek, EMI-sek — vettek részt, de helybeliek, idősebbek is kilátogattak az eseményre, amely koszorúzással kezdődött, majd rövid műsorral folytatódott. A fagyban is melegséget nyújtó tűz körül mintha még a népdalok, a versek is tisztábban csendültek volna fel, szinte látni lehetett a felvirágzott ágyút, érezni a lovas katona jelenlétét, hallani a székely harangok dörgését a hídfőn — Dóczi Eszter, Kósa Ágota, Gáspár Kincső felszólalásainak, szavalatainak pedig a pattogó tűz, süvítő szél, csikorgó hó, a széllel is dacoló fáklyák fénye teremtett minden díszletnél természetesebb keretet.
Ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság ― idézte a Korinthusbeliekhez írt levelet Bukovinszky Cs. Tünde lelkipásztor a magyar és a székely himnusz eléneklését követő áhítatban, hangsúlyozva: szabadságunknak nem szabad tunyasággá válnia, és aki nem tartozik valahová, nem is vállalhat felelősséget senkiért. Közös imával zárult a cserkészek megemlékezése.
