Az itáliai reneszánsz géniusza 1482-ben nyerte el Milánóban Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta édesapja, Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, a művész 17 évig végzett kutatásokat, ám csupán az alkotás hatalmas agyagmodellje készült el. A bronzból, amelyet a szobor elkészítésére szántak, végül ágyúkat öntöttek a franciákkal vívott háborúhoz. Az agyagmodellt a Milánót megszálló francia katonák pusztították el 1499-ben — olvasható a Discovery Channel (http://news.discovery.com) hírei között.

Leonardo da Vinci élete végéig bánkódott amiatt, hogy nem sikerült megvalósítania a grandiózus alkotást. A mérnökök viszont mindmostanáig meg voltak győződve arról, hogy a terv akkor sem valósulhatott volna meg, ha lett volna bronz a gigantikus lóhoz. ,,Hogyan lehet egy ekkora tömegű tűzforró bronzot kezelni, és hogyan egyensúlyozott volna a soktonnás alkotás három lábon. A jelenkori fejlett informatika, valamint a Leonardo da Vinci kéziratában felsorolt adatok, precíz számítások új válaszokat kínálnak" — hangsúlyozta Paolo Galuzzi, a firenzei Tudománytörténeti Kutatóintézet és Múzeum igazgatója. Paolo Galuzzi csoportja Leonardo feljegyzéseit és az áramlástannal kapcsolatos problémák megoldására szolgáló Computational Fluid Dynamics (CFD/ áramlástani numerikus szimuláció) informatikai módszert ötvözve kiszámította, hogy a 722 centiméter magas, 70 tonnás szobor öntőformáját mindössze 165 másodperc alatt meg lehetett volna tölteni olvasztott bronzzal. ,,A terv teljes mértékben reális volt, mind a két változata megvalósítható volt, amelyeket Leonardo da Vinci kidolgozott: fektetve vagy állítva is kezelhették volna az öntőformát" — magyarázta Paolo Galuzzi.

Leonardo da Vinci egyébként gondosan elemezte az öntési eljárás összes problematikus momentumát. A fém optimális hőmérsékletét és az olvasztás megfelelő időzítését biztosítandó, egy speciális kohórendszert dolgozott ki. Az ,,időzítő-szerkezettel" ellátott kohókat egy bizonyos sorrendben nyitották meg. A rendszert pirotechnikai ,,szenzorok" irányították: az ,,érzékelők" meggyulladtak, mihelyt elérte őket a forró fém, jelezve, hogy ideje megnyitni a következő kemencét. Leonardo figyelembe vette a szobornak az öntés szempontjából kritikus pontját is. ,,A szimuláció bebizonyította, hogy mindent gondosan megtervezett. Kiderült, hogy az öntés szempontjából legkritikusabb részek, ahol a bronz gyorsabban hűl le, a ló egyensúlya szempontjából a legkevésbé fontosak" — hangoztatta Alessandro Incognito, az XC Engineering nevű cég igazgatója, amely az öntés szimulációját végezte. A háromdimenziós modell tanúsága szerint az olvadt bronz 165 másodperc alatt töltötte volna ki az öntőformát, s a szobor elkészítéséhez 70 tonna bronzra lett volna szükség, pontosan annyira, amennyivel Leonardo kalkulált. Alessandro Vezzosi, a Leonardo szülővárosában, a toszkán Vinci-ben működő Museo Ideale igazgatója szerint a szimuláció révén olyasmit sikerült bebizonyítani, amit lehetetlen megvalósítani a hagyományos történeti kutatások eszköztárával. A kutatások eredményeit a firenzei múzeumban rendezett tárlaton mutatják be, a 2015-ös Milánói Világkiállításra viszont a szobor megvalósítását tervezik.

,,Most, hogy a kutatások bebizonyították, hogy Leonardo terve kivitelezhető volt, azt tervezzük, hogy végre kiöntjük a szobrot, és ott helyezzük el a városban, ahol Leonardo szerette volna felállítani" — nyilatkozta Paolo Galuzzi.