Kevés település van széles Háromszéken, amely olyan gazdag históriával, helytörténettel tekinthet múltjára, mint Dózsa faluja. Azon tősgyökeres háromszéki székely falvak egyike ez, ahol virágzott a gazdasági élet. Ennek vetett véget a totalitárius rendszer olyannyira, hogy a közel fél évszázados romlást csak nagy erőbevetéssel próbálja lépésről lépésre behozni. Egyhamar nem is fog sikerülni, mert határát megcsonkította az állami gazdaság, s a lepergett húsz esztendő sem volt elég arra, hogy föld- és erdőtulajdonának birtokában érezhesse magát a visszaigénylő, köztük a falu egyháza is.
A nemrég önállósult település önkormányzata, Maksa községtől való leválása után, majdnem a nulláról kezdte az építkezést. Mégis egymást követő változásokra figyelhet fel az, aki csak ritkán látogat el Dálnokra. Ma már aszfaltos úton fut be a kocsi a falu szívébe, megújult a községháza, új köntösben az ódon udvarházak egy része, a Dózsa-emlékmű felé vezető utca képét elragadóvá sminkelte a szépen megújított két egykori Hadnagy-kúria.
A dálnokiak büszkék a szép községházára
Sikerült az önkormányzat régi óhaja: önerőből, tartalékolt anyagi alapokból sikerült kijavíttatni az egykori szövetkezeti üzletházat és a vele összeépült kultúrotthont. Túl azon, hogy az épületet meg kellett vásárolni, annak leghasznosabb és legnemesebb szerepét is meg kell találni. Épül az új katolikus kápolna harangtornya is. A két szomszédos épület, a felújított régi és az új kápolna, megszabja a településközpont arculatát. Megújult hídon juthatnak el most az alszegi lakók házaikhoz. Erdei forrásvizet vezetnek be a faluba, megkezdték az ivóvízrendszer kiépítését. Kultúrotthon hiányában (amely közel romos állapotban érte meg a tatarozást) is tudtak adózni a közművelődésnek, igyekeztek felszínre hozni a múlt értékeit. Emléktábla őrzi Darkó Jenő jeles bizantinológus emlékét, minden falunap alkalmával helytörténeti jellegű kötettel léptek a múltat megismerni óhajtó jelen elé. Ezt a múltat tartotta folyamatosan a figyelem középpontjában a falu egyháza, azt a múltat, mely csak fundamentuma az alakuló jelennek.
Hálókban lóg a krumpli
a kistermelők kapui fölött, ami azt jelenti, van még gumó a pincében. A nagybani termelők, a ,,pityókakirályok" már rég túladtak rajta, szerződéses felvásárlók rég megmentették őket a gondoktól. S mert külföldről hozott be ebben az évben is krumplit az ország, csak ráfizetéssel tudja eladni terményét a székely. Megjelentek Dálnokban is a moldovai TIR-kocsik, 35 baninál többet nem ígértek az apró krumpliért. Nekik csak az apró kell, vagyis az olcsóbb, amit fölös áron adnak el a Prúton túli országban. A kistermelőkkel szóba sem állnak, nagy tételekben vásárolnak. Jött a hír, csodálkoztunk is rajta: Cófalván, hogy szabaduljanak, mert beköszöntött március, 27 baniért adta el jó néhány gazda a pityókát!
Égbekiáltó — egyetértünk Nircsa András dálnoki nagybani termelővel, aki elmondta, hogy krumpli dolgában manapság csak a nagybani termelő érvényesül eredményesebben. Szó esett arról is, hogy többet kellene pihentetni a földeket, mert alaposan fertőzött már a talaj. Nem engedi a jelenlegi helyzet, hogy úgy alkalmazza a mai termelő a vetésforgót, mint nagyapáink idején.
— Én hollandiai minőségi vetőgumót ültetek a földterület egy-egy részébe — mondotta —, ennek tonnája 1000 euró körüli. Ez kötelező. Másképpen nincsen kifizetődő hektárhozam. Harminc hektáron termelünk pityókát a fiammal ketten. A nehézségeket az is tetézi, hogy az állam nem segíti a termelőt. Mivel megdrágult a vetőmag, a műtrágya, csökkent a krumplival bevetett terület is.
Nircsáéknál jön a tavasz
Nircsáék udvarán ragyogott a tavasz. Nem fagy már a mesterember kezére a szerszám. Három fiatalember — köztük ifj. Nircsa András is — javította, ellenőrizte az erőgépeket. Indulásra készen kell lenni — mondották —, ha eljön a vetés ideje. Nircsa András lánya, Melinda az úgymond könnyebbik, nőknek való felét választotta: lányhoz jobban illik a tanítás, most a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola földrajz szakos tanára.
Iskola, ahol kiharangoznak
Embert faragni a gyermekből, az az egyik legnemesebb hivatás. Dálnokban nem kicsengetnek az órákról, hanem kiharangozzák a gyerekeket. A két világháború utáni nemzeti-nacionalista periódusban ajándékharangot küldtek a falu görögkeleti vallású híveinek Havaselvéről. Csakhogy ilyen vallás nem volt Dálnokban, s így iskolacsengőnek fogták be. A dálnoki egyike volt a vidék gondokkal küszködő iskoláinak. Millenniumi épülete állandó javításra szorult, az ingázás nehézkes volt, egymást váltották a tanítók, tanárok. S mert itt is meglebbent a kvótarendszer bevezetésének szele, a gondok felől Szabó József igazgatótól érdeklődtünk.
Falunapkor felavathatják
— A gond főként a felső tagozat, mert az ötödik a nyolcadikkal összevont osztály, a hatodik és a hetedik külön jár. Iskolaszinten növekedőben a tanulólétszám. Az alsó tagozatról hét, az óvodából kilenc diákra számítunk. Az összlétszám 118 lesz. Sajnos, úgy néz ki, egy posztot fel kell számolni. A faluközösség és a helyi önkormányzat is ragaszkodik a jelenlegi struktúrához, a felső ciklushoz. Dálnokra évek óta jellemző a személyzet ingó mozgása. A tavalyi tanító-tanári kar idénre hetven százalékban kicserélődött! A posztokat mind címzetesek foglalják el, de azokból kilenc nem tanít itt. Olyan is van, aki soha nem járt az iskolánkban. Nálunk úgy kellene működnie a decentralizációnak, hogy meg tudjuk válogatni embereinket, és akkor jöhetne a minőségi ellenőrzés. Március 23-ra várjuk az alapellenőrzést. Javaslatként hozom csak szóba, el kell fogadnunk az osztályok összevonását, de legalább az alaptantárgyakat — a románt, magyart, számtant — külön kellene tanítani, mert a kötelező tananyaggal nehezen tud megbirkózni a tanuló.
— Dálnok híres volt a gyenge ingázási lehetőségekről. Most mi a helyzet? Megtérítik-e a bérlet árát?
— Buszjáratok vannak, de az ingázók zöme személygépkocsival rendelkezik, és főleg Kézdivásárhely vidékéről ingáznak. Tavaly augusztustól nem tudtuk visszatéríteni a bérletek árát. Anyagiak hiányára hivatkozva az önkormányzat nem egészítette ki a költségvetésünket. 2010-re még nem kaptam meg a költségvetést. Nem tudom, ebben az évben miből fogok gazdálkodni.
Hiányzó cserepek
A dálnoki iskola éppen 114 éve épült. Ma az egyik legnagyobb magyar bizantinológus, Darkó Jenő nevét viseli. Egyike volt azon népiskoláknak, melyeket a magyar állam építtetett az ezeréves évforduló alkalmával (1896), függetlenül attól, hogy milyen nemzetiség lakta azt a bizonyos erdélyi falut. Avatóünnepségén személyesen képviselte az akkori Oktatás és Művelődésügyi Minisztériumot Csánky Viktor.
Az épület tetőzetét háromfajta cserép borítja. A palával fedett tetőrészt nem lehet javítani, mert a bontással töredezik a leszegezett, megérett pala. A meghibásodott részeken becsepeg az eső, s az eltörött pala helyére üveget kell behelyezni. A tetőszerkezet főjavítása már 2007-től szerepel a megyei tanfelügyelőség tervében. Sajnos, eddig még nem adott pénzt a szakminisztérium. Az épület külső-belső tatarozására, vakolására és meszelésére pedig csakis a tetőjavítás után kerülhetne sor. Megviselte a lepergett bő évszázad a nyílászárókat, azok cseréjét is tervezik.
A válság jelei itt is jelentkeztek. Az iskola testvérkapcsolatot tartott fenn a Balaton menti Cserszegtomajjal, de könnyen megtörténhet, hogy a kölcsönös táboroztatásról a nyáron le kell mondani, mert a magyar gyerekek és a kísérők erdélyi és székelyföldi útjait nem lesz miből fizetni. A dálnoki nebulók bizony bánni fogják, hogy el kell maradnia a magyar tengerben való fürdőzésnek.
— Az iskola előtti területre a helybeli református egyház tart igényt, mint egykori sajátjára. Itt a millenniumi fenyőkkel övezett főbejárat. Ezt szeretnék elcserélni az óvoda mögötti, hasonló nagyságú területtel — mondta az igazgató —, hogy felszabadítsák a főbejáratot. Az egyház ugyanis nem zárkózik el a cserétől, de amint azt t. Marosi Károly lelkipásztortól megtudtuk, az önkormányzat 2007-től tartozik a terület bérleti díjával. Úgy értettük, hogy ennek rendezése a csere feltétele is.
Felkerestük Borbáth Dezsőt, aki az egyházközség frissen megválasztott gondnoka. Egyházi tisztsége mellett, még két presbiterrel együtt, a községi tanácsnak is tagja. A gondnok elmondta, hogy az egyház minden jövedelméhez ragaszkodik, ugyanis ha az anyagi alapok összejönnek, a közeljövőben külső-belső meszelésre szorul a rovásírás-emlékéről ismert műemlék templom. A gondokat az is tetézi, hogy a lelkészi lakás tetőzete is hamarosan javításra szorul, s a cserépfedelét is rukítani kell.
