A Székely Nemzeti Múzeum nagyszerű gyűjteményében talán nem a legjelentősebb a csempekályhák mintegy 600 ép darabot és még számtalan töredéket számláló kollekciója, talán ez is egyik oka annak, hogy a csempék java része ez idáig csak a raktárakban pihent.
Különféle kiállításokon néhány darabját bemutatták már a közönségnek, de egészében még soha ― holott rendkívül érdekes, és nem csupán a néprajzos szakember számára, például a motívumok, minták, színek alakulása az évszázadok során, mialatt a székely mesteremberek eltanulták a csempekészítést, és a különböző fazekasközpontokban gyártották azokat. Sőt, csempekészítő céhek is alakultak a Székelyföldön ― e mesterség gazdag múltja tehát mindenképp indokolja a kiállítást. Ennek jött el most az ideje, mert igaz ugyan, hogy húsvét előtt a múzeumtól mindenki festett tojások tárlatát várná el, de olyan már volt az évek során többször is, ezt az anyagot pedig még nem mutatták be ― indokolja a kedden megnyíló kiállítás létjogát Szőcsné Gazda Enikő muzeológus, ki tegnap délelőtt is a Tolerancia-teremben rendezgette a tárlókban a szebbnél szebb csempedarabokat, köztük igen értékeseket is, hiszen a gyűjteményben a XVI. században készült egyszerű csempétől a XX. század elején gyártott színes, díszes darabig minden megtalálható, az egész Székelyföld területéről, illetve szász vidékekről is, merthogy a múzeum 1905-ben megvásárolta egy brassói műgyűjtő legértékesebb darabjait, ez a Resch-kollekció. A tárlat, azontúl, hogy múltunk egy szeletét villantja fel, arra is felhívja a figyelmet: a kallódó, kidobásra ítélt régi csempedaraboknak nem kéne a kukában végezniük, érdemes bevinni azokat a múzeumba.
