A Háromszék 2003. március 15-i számában részleteztem Gábor Áron városunk központjába tervezett szobrának történetét. Ennek illusztrálására közlöm az azóta gyűjtött képi dokumentumokat.
1.
Kós Károly 1918-ban elkészítette a városházának, rendőrségnek és mozinak is hajlékot adó épület tervét (1. kép) , melyet a megyeházi épületsor és a Fogolyán-ház között emeltek volna, ekképpen elhatárolva a Kovács Gábor (ma Mihai Viteazul) teret a főtértől. Gábor Áron szobrát az új városháza elé szánták, de a világháború végkimenetele meghiúsította ezek kivitelezését. 1940 végén ismét mozgalom indult a szoborért, és 1942-ben Szentkereszty Béla báró javaslatára szoborállító bizottságot alapítottak. Az előzetes számítások szerint a mintegy 50 000 pengőbe kerülő szoborra pályázatot írtak ki, melyre az alábbi szobrászok küldték be gipszmodell-pályamunkájukat: Abonyi Gartner Jenő, Antal Károly, Andrássy Kurta János, Borbereki Kovács Zoltán, Cser Károly, Darabos János és István, Demjén Attila, Ditrói Siklódi Lőrinc, Dózsa Farkas András, Haáz Sándor, Kalocsay Ottó, Pankoty Farkas Béla, Rápolti Lajos, Sóstay Horváth Etel, Turáni Kovács Imre, Varga Ferenc és Vas Viktor.
2.
3.
Az első díjat és így a kivitelezés jogát Varga Ferenc budapesti szobrászművésznek ítélték, aki Gábor Áront egy fiatal diáktüzér társaságában az ágyú mellett, célzás közben mintázta meg. (2. kép) Varga a hivatalos megbízást is megkapta a szobor elkészítésére. A második díjat Dózsa Farkas András (3. kép), a két harmadik helyezést pedig a Darabos testvérek (4. kép), illetve Demjén Attila pályázata nyerte. (E gipszmodellek ma is a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában vannak.) Az elképzelés szerint a négy négyzetméter alapterületű és három méter magas talapzatra helyeznék Gábor Áron háromméteres bronzszobrát. (5. kép) A talapzat oldalára az ágyúöntés folyamatát bemutató bronz domborművet is terveztek. A szükséges pénzösszeg gyarapítására ismét sikeres gyűjtést indítanak. (6. kép)
4.
5.
6.
1943 szeptemberében a Székely Nép szerkesztője így ír: ,,A szobor háromméteres főalakjával és közel négyméteres talapzatával a Mátyás király szobrot megközelíti, s így az emlékmű a Székelyföld, méreteiben is legnagyobb szoboralkotása lesz." A szoboravatást 1944 májusára tervezik, de a világháború okozta anyagi nehézségek miatt az időpont egyre inkább kitolódik. Csupán a talapzatot sikerült megépíteni, mert az egy hónap múlva bekövetkező politikai változások áthúzták a több évtizedes álom valóra válását.
