Fekete Réka
Öt esztendeje vajúdik az ország, hogy korszerű, az uniós elvárásoknak is megfelelő oktatási reformot hajtson végre, amihez sorolhatnánk, hogy mi mindenre lenne szükség, de egyvalami nélkül biztosan soha nem születik meg: ez a politikai akarat.
Míg az egymást váltó tanügyminiszterek, kormányok csak a politikai vitában kívánnak diadalmaskodni, és nem azt a harcot megnyerni, amiben a múltból visszaköszönő görcsös beidegződéseket kellene legyőzni (olykor önmagukban), nem számíthatunk arra, hogy a sokat hangoztatott reform legalapvetőbb eszköze, a rendszert szabályozó törvény közös akaratból világra jön. Legalábbis ezt mondatja velünk a korábbi évek tapasztalata, amikor azt láttuk: ahányszor elkészült a törvénytervezet egy változata, mindig voltak, akik millió kifogást emeltek ellene. Az is igaz ellenben, hogy a szóban forgó javaslatok egyikére sem bólinthattunk volna rá, mert azok nem tartalmazták magyar közösségünk alapvető követelményeit.
Most ellenben a kormány előtt, tegnaptól pedig az egész társadalom vitaasztalán olyan törvénytervezet van, ami minden korábbi változathoz képest többet ígér a nemzeti kisebbségeknek. Nevezetesen, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyon kívül valamennyi tárgyat, tehát a történelmet és a földrajzot is, anyanyelvükön tanulhatnák diákjaink, az állam nyelvét pedig elsőtől az érettségiig sajátos tantervek és tankönyvek alapján. Még azt is előrevetíti az új jogszabály, hogy a kisebbségek nyelvén történő oktatás finanszírozásánál figyelembe veszik a nyelvi és földrajzi elszigeteltséget, a kisebb gyermeklétszámot, és a fejkvóta ennek megfelelően nagyobb lesz ezekben az óvodákban, iskolákban.
Ha csak e néhány pozitív változást tekintjük, és bízunk abban, hogy a pártpolitikai érdekek mentén zajló vita helyett a törvénytervezet érdemi elemzésére kerül sor a következő két hét során, akkor ősztől nem csak a nemzeti kisebbségek számára kedvező törvény szabályozza a közoktatást, hanem az egész ország jövőjét tekintve korszerű jogszabály, ami felszámol egy agyonközpontosított rendszert, és helyette a helyi és intézményi szintű autonómiát részesíti előnyben. Mindez érvényes a felsőoktatásra is, amelyről szintén a szóban forgó törvénycsomag rendelkezik, miként a pedagógusok jogállásáról is.
Ahhoz azonban, hogy a közvitára bocsátott reformcsomagban benne maradjon mindaz, ami jó, és kikerüljön belőle a férgese, minél szélesebb körben hozzá kell szólni, meg kell fogalmazni a módosító javaslatokat, el kell juttatni a szaktárcához. Ha ennyit sem teszünk meg, ne csodálkozzunk azon, hogy győznek a hangosabbak, akik eddig általában azok közül kerültek ki, akiknek nem a magyar kisebbség ügye a legfontosabb.
