Farcádi Botond
Lehet csodálkozni, felháborodni, zsebbe visszacsúsztatni a kinyíló bicskát, lehet elkeseredetten legyinteni, közömbösen hallgatni, keserűen felkacagni, reménytelenül továbblépni. Lehet még hangosabban, még nagyobbat kiáltani, amikor a Hargita, Maros, Kovászna Megyei Románok Civil Fóruma által Maroshévízen szervezett nagygyűlésen elhangzott, a legsötétebb időket idéző, magyarveszéllyel riogató, a székelyföldi románság elnyomásáról szóló nemzetféltő frázisokat halljuk, olvassuk. De talán inkább magunkba kellene szállnunk néhány percre, és felvillantanunk a maroshévízi nyilvánvalóan magyarellenes, az utóbbi időszakban ritkán tapasztalt soviniszta szólamokkal teletűzdelt összejövetel körülményeit, előzményeit, következményeit.
Mert sem az időpont, sem a helyszín, sem a nyilatkozatok nem véletlenek. A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésre, annak határozataira, a magyar nemzeti ünnep rendezvényeire, a magyarság számára különösen fontos régióátszervezési, oktatási, kisebbségi törvénytervezetek vitájára adott primitív, mégis sokatmondó válasz a maroshévízi esemény, amely egyazon időben zajlott a marosvásárhelyi fekete március 20. évfordulóján szervezett rendezvényekkel.
Elkeseredésre pedig csak akkor van igazán okunk, ha a magunk dolgait vesszük számba: míg a Hargita megyei településen szervezett eseményen a szervező nacionalista civil szervezeten kívül majd minden román politikai párt képviseltette magát, az évek óta habzó szájjal hőbörgő Corneliu Vadim Tudor mellett a szociáldemokraták fiatal reménysége, a nemrégiben elnökké választott Victor Ponta viszonyult a legvehemensebbnek, de jelen volt az européernek tartott Nemzeti Liberális Párt képviselője is, az RMDSZ koalíciós partnerei pedig, a demokrata-liberálisok — nehogy lemaradjanak a nacionalista versenyfutásról — sietve közölték: Romániában egy a nyelv és egy az alkotmány.
Ezzel szemben nekünk sikerült a pártpolitikai érdekek oltárán feláldoznunk a nemzetpolitikai ügyeket, hosszú időn át tartó vádaskodások után a székely parlament előfutára helyett produkáltunk két csonka nagygyűlést, egy elpolitizált ünnepet, de még a marosvásárhelyi megemlékezés is a megosztottság jegyében zajlott: az RMDSZ képviselői dokumentumfilmet néztek, az EMNT pedig — román civil szervezetekkel közösen — az eseményekhez méltó fáklyás menettel, konferenciával, ökumenikus istentisztelettel emlékezett.
Maroshévízzel szemben ott áll hát Marosvásárhely. A román egységgel szemben a magyar megosztottság, a románság egy részének hőbörgésével szemben a magyarság egy részének következetessége, párbeszédre való hajlama. A Hargita megyei település helyett éppen ezért jobb, ha Marosvásárhely felé irányítjuk tekintetünket. Magyar egység, a románsággal folytatott párbeszéd nélkül ugyanis a fekete március szelleme él tovább. Ha nem Marosvásárhelyen, hát éppen Maroshévízen, Bukarestben, bennük ― vagy éppen önmagunkban.
