Gidófalva múltjában lapozgatva kitűnik, hogy a hatását még mindig villogtató európai és hazai gazdasági válság csak a sokadik megpróbáltatás annak a falucsoportnak, amely a Bodoki-hegység délnyugati lábának dombjai között húzódik meg, s a Szépmező termékeny televényének csak egy részét mondhatja magáénak, azt, mely miatt közel két évtizede peregnek a viták, s amelynek régi tulajdonjogát visszaállítani már soha nem lehet.
A legutóbbi hazai földosztással kapcsolatos aggályok és elvárások a sokadik megpróbáltatás a nép számára azon történelmi bajok sorában — pestis, tatárjárás, kuruc és negyvennyolcas szabadságharc, két világháború, aszályok, árvizek, földrengések, államosítás, földreform, emberéletet követelő kollektivizálás, totalitárius diktatúra —, amelyek évszázadokon át a falusi élet nehezebb felét jelentették. Látogatásunk alkalmával azt a tavaszt kerestük, mely részben a válságból való kilábalás irányába mutat, másrészt pedig valamelyest a népélet éledő hangulatát tükrözi.
Jövőkép a falugyűléseken?
Felsejlett-e a jövő a falugyűléseken elhangzott disputákon, melyekre a helyi önkormányzat a községközpont, Angyalos és a két ikertelepülés — Étfalvazoltán, Fotosmartonos — lakosságát hívta meg? Mit sikerült megvalósítani, s mi az, amit semmiképpen sem lehetett elvégezni az eltelt esztendőben, és főleg mit kellene bármi áron, a válság akadályai ellenére is elvégezni — erről vitáztak a gyűléseken, melyeken meglepően sokan megjelentek, bizonyára azért, mert kimondottan a településekkel kapcsolatos gazdasági-társadalmi bajokat és terveket vették számba, nem volt átitatva a hajdani politikai latyakkal, aminek emléke még most is él az idősebbek között. Berde József polgármester elmondta, nehéz évet zártak, az 54 milliárd régi lej értékű megvalósításból 7,5 milliárd adóteher és büntetés községi szinten. Ahhoz, hogy valamennyi beruházási alapra számíthassanak, az adókat be kell hajtani. Utóbbi összegek egy részét a község roma lakossága ,,teremtette". Kihágásaiknak pénzbeli hozadéka csak halmozódik: behajtására kevés a remény, erkölcsi vetülete pedig semmiképpen sem a cigányság újabban sokat hangoztatott integrálódása felé mutat. A ,,szégyenlistának" nevezett büntetéskimutatást minden településnek leosztották és felolvasták. A községvezetés kérte a megyei tanács elnökét, hogy hivatalos és törvényes módon közösen keressenek megoldást erre az egyre nagyobb méreteket öltő szociális jelenségre.
Berde József: Itt minden papíron!
— A község tavaly 30, idén 28,5 milliárd régi lejes költségvetéssel indult — mondotta Berde József. — A jelenlegi év egyik nagy feladata a zoltáni Olt-híd befejezése, amelyhez az önrészünk közel kétmilliárd, egymilliárd szükségeltetik az angyalosi iskola befejezéséhez. Közel nyolcmilliárddal tartozunk az angyalosi és a fotosmartonosi vízellátó rendszerért és a vízház főjavításáért. Csak az iskolahálózat fenntartása 12 milliárd! Várjuk tehát a leosztásra kerülő pénzeket, hogy léphessünk. Az önrészek törlesztése kap most elsőbbséget. Megróttak az alapellenőrzésnél, hogy igen sok mindenhez láttunk hozzá. Mégis arra gondolok, hogy amit nem kezdünk meg, azt nem lehet befejezni! Az infrastruktúra többrétegű, s egyformán akartuk előbbre vinni: az út nem ivóvíz, és az iskolahálózat fejlesztése nem kanalizálás! Nekünk mindenre volt dokumentációnk.
A helyiek közös elégtételeként észleltük, hogy lassan megváltozik a falu képe. Az önkormányzat figyeli, követi azokat a pályázatokat, melyekhez kevesebb önrész kell. Ilyen például a napelemes közvilágítás. Végre látni szeretnék már, hogy műút halad át a községen, amely Angyalos felől Étfalvazoltánon át összeköti a szépmezői aszfaltos főutat az Olt völgyét követő E575-ös (DN12) nemzetközi úttal. ,,Igyekszünk mi önerőből is szokotálódni, valamicskét tellegetni" — mondták. Forgóalapból maradt kevéske pénze a hivatalnak. Azt akarják felpótolni, mert be kell fejezni a fotosi kultúrotthont. Az ablakokat, ajtókat már beszerelték, most belül fogják javítani. Van néhány, tanácsi tulajdonban lévő területük, ahová fel lehetne építeni egy-egy lakást a község szakembereinek, tanítóknak, mérnököknek, rendőröknek. Erre is pályázni akarnak.
— Be fogjuk fejezni az étfalvi zöldövezetet és játszóteret, s ha lesz anyagi erő hozzá, az angyalosi műgyeppályát is, ennek az alapját már kialakítottuk — közölte Berde. — Sokszor mondogatom magamban: a szavak ideje lassan lejárt, a tettek a fontosak, mert nincs olyan nehézség, amit ne lehetne valahogyan legyőzni. Nincs amiért elkeseredni: kosaras bálokat tartott a nép a télen, méltóképpen megünnepeltük március 15-ét! Volt műsor, fúvószene, lovas felvonulás. Szervezünk falunapot is, közös erővel, minden cég anyagi támogatásával. Nem fogunk erre a célra a költségvetéshez nyúlni. Önerőből mulatunk. Megeshet, hogy nem lesz tűzijáték, nem muszáj lövetni az eget, de lesz műsor, étel, ital és jókedv! A válság nem az első megpróbáltatása a mi népünknek... a sokadik!
Ünnep a javából
Virágvasárnap ünneplőbe öltöztek a környék falvai. Nagy ünnep a protestánsoknál a konfirmáció. Összegyűl a rokonság, s nagy kanállal merítenek a közös ebédnél, ünneplik azt a fiatalt, aki hivatalosan is tagja lett az ősi eklézsiának.
Péter Pál: A reményt nem szabad veszni hagyni!
— Felemelő templomi ünnepséget tartottunk, hét fiatalt konfirmált meg t. Barabás Béla lelkészünk, és áldásban részesültek a sok évtizeddel ezelőtt konfirmált generációk is — tájékoztatott Péter Pál étfalvazoltáni megyebíró, kit a lelki erőt adó ünnep hátterében meghúzódó mindennapi gondokról is kérdeztük. A presbiterek felújították az imaterem belsejét, falburkolatot szereltek, s készülnek megforgatni a cserepet a templom épületén, tatarozásra szorul a torony északi oldala is. Sajnos, a romló gazdasági helyzet miatt egyre gyengül az egyházközség anyagi ereje, a kepefizető hívek száma alig haladja meg a kétszázat. Nagy összeggel tartozunk az erdészetnek egyházi erdőnk után. Oda jutottunk, hogy az értékesített fa árából fizetjük ki az adósságot.
A legkisebbek gyűjtötték össze ünnep előtt a falu szemetét
Páké ez esetben nem üti Barátost — értettük a gondnok szavait. Részese az eklézsia a közbirtokosságnak, segíteni kell a falu egyházát. Egyre nagyobb szerephez kell jutnia a közösség anyagi és erkölcsi összetartó erejének abban, hogy a templomot, amit a régiek felépítettek, és a lelkészt meg tudják tartani — hangzott a gondnok végkövetkeztetése.
Megújulás előtt az egyházi élet a községközpont református eklézsiájában is. Tiszteletes Elekes Tibor két évtized után nyugalomba vonult. A virágvasárnap megtartott egyházi választói közgyűlés egyhangú meghívás után megválasztotta papi állásába t. Bereczki László volt alsórákosi lelkipásztort. Miután a két hét fellebbezési idő lejár, elfoglalhatja helyét, és átveheti a hétszáz lelket meghaladó eklézsiát — nyilatkozta Zsigmond Csaba gondnok. Az egyház előtt álló legnagyobb feladat a műemlék vártemplom restaurálásának befejezése. Ha az ősök várat is tudtak építeni, ivadékaik nem adhatják alább — mondta. Irányítása alatt végzik a helybeli papi lakás felújítását és korszerűsítését.
Tágasságot nekünk is!
Nem adhatja alább senki ebben a székelymagyar községben, már csak azért sem, mert növekvő a lélekszáma az iskolahálózatnak, egyre több fiatal család költözik haza. A fotosmartonosi elemi iskolába kopogtattunk be, ahol jelenleg öt kisiskolás tanul. Kiss Rozália tanítónő szerint nincs ok az elkeseredésre, mert mögöttük áll az óvodások növekvő serege. Egy tanévet kellene átvészelni, mert huszonhárom óvodást oktat-nevel a mindig optimista Incze Mária. Nyolc gyerek kezdi ősszel az első osztályt. A polgármester megígérte, hogy befejezik a kultúrotthonnal egy fedél alatt álló iskolaépület főjavítását, miként azt is tervezik, hogy nevet adjanak annak az iskolának, amelynek padjai között tanult és nevelkedett a fotosi származású Berde Sándor (1856—1894) református teológiai tanár, egyházi író. A gyerekekkel készülnek a népi gyermekjátékok seregszemléjére, tantárgyolimpiákra és a Gordiusz-pályázatra. A tanítónő kisfia, mert húsvét nagyhetén látogattuk meg őket, soha el nem hervadó tulipánnal ajándékozott meg: szára pálcika, virága pirosra festett tojáshéj, levelei zöld krepp-papírból. Él a falucska népessége. Most vezették be az ivóvizet, várják a kanálishálózat kiépítését.
Csipetnyi Európa
Berde Ervin: Silózógép nélkül nem lehet termelni
Berde Ervinre a Mikó-kollégium padjaiból úgy emlékszik e sorok írója, mint olyan diákjára, aki különös érdeklődést tanúsított a földtan és az őslénytan iránt. Sok víz folyt le azóta az Olton. Ervinből nem őslénybúvár, hanem gazdasági szakember lett, s mert úgy alakultak a dolgok, mezőgazdasági mérnök is. Munkatársával, tulajdonostársával, Dezső Istvánnal SAPARD-pályázaton szerzett alapokból új, az uniós normák szerint működő tejelőmarha-farmot létesített a szülőfaluja és Sepsimartonos közötti tenyérsima mezőben. Kimondottan tejtermelésre alkalmas ötvenhét vemhes holstein üszőt vásároltak Magyarországon. Az ultramodern istállóban táperős takarmánytól sokasodik a tejük. A fejenkénti tejhozam napi harminc liter. Nő az állomány, már huszonnyolc borjú áll az elkülönítőben, az elkövetkező két évben 250—300-ra szándékoznak bővíteni a tejelő tehenek számát. A modern épületben fejőház, hűtőtankok, teljesen zárt rendszeren át kerül az átvevő Covalact céghez a minőségi tej. Sajnos, az euró árfolyamváltozása miatt minden épületet nem lehetett befejezni, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapnál pályáztak újra, főleg mezőgazdasági erőgépek, körbálázó, gabonaszállítók beszerzésére. Az év végén újból pályázunk az istálló bővítésére, gabonatárolóra — mondta Berde. A jelenlegi állomány számára 130 hektár bérelt területen állítják elő a termesztett takarmányt. A terület nyolcvan százaléka öntözhető. A Milk Prod Kft. négy helybeli munkásnak biztosítja a mindennapi kenyeret.
Lám, munka és megpróbáltatás után mégis felsejlik a jövőkép Gidófalván, a kopogtató húsvéti ünnep lelki pihenőként kínálkozik.
