Ásatás
Kiásod azt, hogy otthon lenni sűrű,
bódító illat, amit alig érzel.
Hogy estére nem érted, az a föld, ég,
baj, gyönyörűség vajon hova vész el.
Hogy reggel azt hiszed, valódi vagy,
pedig csak működsz, törvények szerint:
egyik elindult, második leint,
harmadik kényszerít, hogy kiakadj.
Kiásod azt, hogy erőd nevetséges,
még nevetségesebb házad, hazád,
hogy nincs fogalmad, mennyit vihetsz véghez,
a mindenséggel mérje más magát;
kiásod azt, hogy jobb, ha nem szeretnek,
mert könnyebb halállal, hitetlenül
küzdeni végig, mint konok eretnek,
azt, ami folyton félresikerül.
