Évente visszatérő kérdés: melyek a legfontosabb tél végi teendők a gyümölcsösökben? A termesztett növényeink, így a gyümölcs-, szőlőültetvényeink reagálása a téli időjárási tényezőkre alapvetően attól függ, hogy milyen klimatikus viszonyok között alakultak ki genetikai tulajdonságaik.
Ilyen például a fagytűrés, melyet jelentősen befolyásol egy-egy faj és fajta téli mélynyugalmi időszakának hosszúsága. Amennyiben az előélete folyamán (előző évi termesztési viszonyok) kielégítően és harmonikusan tudott táplálkozni — elegendő tápanyag és víz állt a rendelkezésére, és a hőösszeg is kielégítő, a növényvédelem eredményes volt —, úgy fel tudott készülni az őszi és a téli lehűlésre. Ha azonban a mélynyugalmi állapotot egy átmeneti enyhülés váltja fel — ilyen az elmúlt hetekben bekövetkezett —, majd ismételt jelentős lehűlés követi, lehetnek akár jelentős mértékűek is a kedvezőtlen hatások. A kajszi- és őszibarack-termesztésben gyakoriak az ilyen változékony meteorológiai viszonyokra a kedvezőtlen reakciók. Ilyenkor elsősorban a termőrügyek károsodnak.
Súlyosbítja a helyzetet, ha közben ónos esők is bekövetkeznek, és ezek hosszabb időre, több napra elzárják a termőrügyektől a levegőt. Érzékenyebb szőlőfajtáknál a főrügy károsodását okozhatják, amelyek a terméskezdeményeket tartalmazzák. Ezekről a metszések előtti rügyvizsgálatok adnak tájékoztatást. A metszések időzítésével tudunk a bekövetkezett károkra válaszolni. Azok a termelők, akik a metszési munkákat nem végezhetik el egy-két hét alatt, már eleve több rügy meghagyásával metszenek, amit fakadás- és terméskötődés után korrigálnak.
