JegyzetA súly, a kormány közös

2010. április 14., szerda, Közélet

Mit visz és mit hoz az ún. vizitdíj esetleges megszavazása és bevezetése a lakosságnak, azt tudja mindenki — magyar tapasztalatból. Mármint a magyarországi történésekből. Az ottani felháborodás két egészségügyi miniszter — máshonnét kiebrudalt — állásába került. No nem aggódunk a betevő falatjaikért.

Az bizonyos volt Magyarországon is, itt is hasonló, hogy a Nyugatra kimenő — Nyugatra, nem Ázsiába — fiatal orvosokat a vizitdíjjal nem lehet hon marasztalni. És az egészségügyet sem lehet talpra állítani. A kenyér fenn, a kalászban van, de lenn a talajt kell ahhoz ápolni.

Sokat megtanulhatott volna a hitvány magyarországi példán Románia is, ám onnan csak a vicsorgó sokpártiskodás lemásolását és velejáróit vette át. Lehet, hogy a korrupció megterem magától, ahhoz nem kell szemléltető példa.

Hadd szemléltessük a vizitdíjat a példával!

Valami elromlik az emberi szerkezetben, ki kell vizsgálni, hol van homokszem a gépben, a kerekek nagyszerű hálózatában. A háziorvoshoz a belépő 300 forint. Azért forintozom, mert ott már volt és bukott a vizitdíj. A háziorvos elküldi általános vizsgálatra belgyógyászhoz, onnan a szívsebészetre, majd a daganatos (rák) osztályra, bőrgyógyászatra, idegosztályra, mert lehetséges egy depressziós állapot következménye is az általános leromlás hatvanévesen.

No, számláljuk csak össze: eddig hat rendelés, az 1800 forint, lejben közel 30 román pénz. Tegyük hozzá mindehhez a gyógyszerek árát, ami nem semmi bizony.

Bonyolódik tovább a nyomorúság, ha utánagondolunk, mennyi jut ebből a vizsgáló — még nem sebészet! — orvosoknak, hogy ne menjenek Nyugatra, itt maradjanak, ahol szakmákat tanultak.

Tegyük hozzá a beteg költségéhez az immár hagyományos borítékolt összeget, melynek olyan szép neve van: paraszolvencia. Magyarul, a mi hétköznapi szaknyelvünkön kenőpénz. Szegény sógorom csupa rákos volt már belül, amikor Pestre került a rákkórházba (Isten oda ne engedjen betegséggel senkit!) hatvanévesen és gyógyíthatatlanul. Addig operálták, tízszer is, amíg belehalt, noha tudták az orvosok, hogy menthetetlen, addig operálták, míg egy fél ház ára ment rá. És csak euróban fogadták el a pénzeket...

A példa, a tapasztalat arról szól, hogy a népre intézményesen, államilag akarnak itt (is) rávetni újabb terhet, amelynek rendszert jobbító hatása egy bani nem lesz.

Más kárán tanulunk. Kellene tanulnunk. Egyelőre ott tartunk, hogy megpróbálják Romániában is, hátha sikerül?!

Mellesleg: magyar az egészségügyi miniszterünk. Nem féltem betevő falatját az RMDSZ-es miniszternek, nem attól féltem, hogy belebukik — én a fizetőképtelen betegeket féltem.

És attól is tartok szintén tapasztalataim alapján, hogy a szegény átvert, bajba húzott román beteg fájdalmában a magyarokat, a magyar minisztert és minden magyart fog szidni. Pedig — együtt dolgozunk, élünk, s együtt fizetnénk a vizitdíjjal a minisztereket is.

Igaz, valóság, mindig is igaz volt, hogy együtt élünk évszázadok óta, és — ez a demokráciának csúfolt rendszer is közös, közös súly a vállunkon.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1393
szavazógép
2010-04-14: Közélet - :

Kevesebb a baleset, de több a halott

A fokozott utcai, országúti jelenlétnek tulajdonítja a rendőrség, hogy az idei év első három hónapjában kevesebb közúti baleset történt megyénkben, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ez önmagában nem örvendetes, az áldozatok számát tekintve ugyanis romlott a helyzet.
2010-04-14: Közélet - Kuti János:

Állatok az utakon (Glossza)

Piteşti—Bukarest autópályára felment egy ló. Bizonyosan legelni indult az útra, mert hallotta, hogy nálunk mostanában az egészségügy jóvoltából sokan fűbe fognak harapni, és gondolta, a legelőkön nem fog babér és fű teremni neki. Ezért poroszkált fel a sztrádára. És valóban találhatott ott füvet, mert fűbe is harapott.