A lóügyben illetékes kezdetben azt mondta, hogy a ló a rendes felhajtón hajtott fel. Az analízisek nem mutatták ki, hogy a ló felhajtott volna a garatra. Ezek szerint közlekedésileg helyesen járt el. És meg is határozták, melyik feljáró volt az, ahol felment. Később aztán megállapították, hogy csak oda tévedt, mert egy szakaszon hiányzott a kerítés. Azért, mert nem tudták meghirdetni a licitet, és eldönteni, hogy ki ellenőrizze a kerítés meglétét. Az észak-erdélyi autópálya felavatásakor egy juh bégetett a friss sztrádán, és az okozta az első balesetet. Egy marha ugyanott 28 kilométert autózott a forgalommal szemben. A gyalogosok és kerékpárosok is gyakran közlekednek keresztül-kasul. Innen is látszik, hogy nálunk mennyire hasznosítottak az utak. Mert máshol nemigen fordul elő, hogy lovak, juhok, marhák és más állatfajok ilyen nagy tömegben közlekedjenek a közutakon. Nagy állat volt az a 22 éves fiatalember is, aki Craiován kiugrott egy BMW-ből, és ütlegelni kezdett egy 62 éves embert, aki unokájával — szerinte — túl lassan ment át előtte a zebrán. A lassú gyalogos gyors szívinfarktust kapott, és meghalt. Az elkövető kezdetben szabadlábon védekezhetett volna, de az ügy olyan nagy port vert fel, hogy végül is 29 napra előzetes letartóztatásba helyezték. A múlt héten történt az is, hogy egy sofőr összeszólalkozott egy másikkal. Azután hátramenetbe kapcsolt, és elütött egy anyukát gyerekestől. Ezek után nagy sietve elhajtott. Az autósok mind gyorsan akarnak közlekedni, és nem fékeznek, amikor kellene. A rendőrök fékezik őket minden típusú radarral. Most olyan radarokat állítottak hadrendbe, amelyeket a radardetektorok (még) nem érzékelnek. Hármat is elhelyeznek egymás után, mert van belőlük elég. Ha az ember kettőt megúsz, nem biztos, hogy a harmadiknál nem fut csőbe vagy radarba. De a legjobb megoldás mégis az, hogy nálunk másfél millió négyzetméternyi gödör tátong az utakon. Ezek jobbak, mint bármennyi és bármilyen radar. A kátyú a leghatékonyabb sebességcsökkentő. Az illetékesek nem mondják meg az igazat. Azért nem foltozzák ki a lyukakat, hogy csökkentsék az autók sebességét. Ha már autópályánk alig van, ahol gyorsan lehetne közlekedni, akkor legalább a nemzeti meg megyei utakon ezekkel lehet hathatósan korlátozni a sebességet. A frissen elkészült utakon lehet ideig-óráig jobban haladni. Ott, sajnos, radarokat kell működtetni. De ennél jobb megoldás lenne, hogy a kátyúmentes utakra, mint a most nálunk készülő és jó Kökös—Tusnád szakaszon elébb-elébb gödröket fúrnának. Így nem kell mérni a sebességet, az autó rendesen romlik, és lesz munkájuk az autószerelőknek is.