3. Együttélés házasság előtt
Elterjedt manapság, hogy érdemes kipróbálni az együttélést még házasságkötés előtt, mert ha nem működik, meg lehet spórolni a válási hercehurcát. Kvázi ,,felpróbálom a ruhát, még mielőtt megvenném" ― gondoljuk.
Bár ez racionálisnak tűnik, számtalan felmérés azt mutatja, hogy a válási arány azok körében, akik házasságkötés előtt együtt laktak, kétszer nagyobb, mint egyébként: az ilyen házasságok 85 százaléka végződik válással.
Nem az ön hibája, ha kétségei támadnak afelől, hogy a házasság intézménye működik-e. Az ellenpéldák mindennaposak. Persze, az okokat nem feltétlenül látjuk, tudjuk, értjük, de ettől függetlenül érthető, ha egy ember hajlik arra, hogy ,,próbáljuk ki, még mielőtt elköteleznénk magunkat".
Ahhoz azonban, hogy érthessük, miért nem áll ez a logika, érdemes tudnunk, hogy mitől működik egy házasság. Alapvetően hozzáállásfüggő, az egyik hozzáállás pedig, amire szükség van: kész vagyok elkötelezni magam amellett, hogy a társammal egy olyan életformát alakítsunk ki közösen a konszenzus jegyében, amely mindkettőnk számára élhető és lelkesítő.
Ezzel szemben a házasság előtti együttélés mögött olyan hozzáállás húzódik meg, hogy ,,letesztellek". Kipróbálom, hogy megfelelsz-e az igényeimnek, hogy működik-e ez a kapcsolat úgy is, hogy nekem ne kelljen az életformámon változtatnom. Ha jó vagy, akkor maradhatsz, ha nem, akkor már mehetsz is. Nagyjából ez a helyzet, amikor hivatalosan nem köt össze semmi. Ha jön egy probléma, mindig ott a lehetőség, hogy ,,már itt sem vagyok". Mondhatjuk úgy is, nem lehet kipróbálni, milyen házasságban élni, hacsak meg nem házasodtunk.
Egy másik ok meglátásom szerint, hogy az ilyen emberek többnyire nem tudnak várni, nem hisznek a késleltetett jutalmazásban. Azonnal akarnak mindent. Meg sem ismerik jól a másikat, már közösülni akarnak vele. Ez törvényileg szabad, de a türelmetlenség nem pozitív jellemvonás. Nehézségek esetén az ilyen ember könnyebben megfutamodik, hiszen a jelleme nem állja ki a megpróbáltatásokat.
Az élet márpedig olyan, hogy időnként helyt kell állni. Ha épp kellemes, ha épp nem, a dolgokat meg kell oldani. Aki ezt a tartást és önfegyelmet nem gyakorolja házasságkötés előtt, annak ez később még nehezebben fog menni.
Végül pedig érdemes emlékeztetnünk magunkat, hogy minden lényeges szempont, ami a házassági döntéshez fontos, összeköltözés és összefekvés nélkül is kideríthető. Mint például, hogy valakinek milyen a jelleme, megbízható-e és mennyire, mi a családfelfogása, hány gyereket szeretne, mi a vallása, és mennyire fontos ez neki, mennyire rugalmas, kedves-e az emberekhez, a beszélgetéseink mindkettőnk számára érdekesek-e, hogyan kezeli haragját és konfliktusait, munkánk, szakmánk, illetve életformánk összeegyeztethető-e, hogyan viszonyul a pénzhez, vonzódunk-e egymáshoz stb.