Berki szellőrózsa

2010. április 15., csütörtök, Család

A berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) bükkös-gyertyános erdők talajfedő tavaszi növénye, együtt a sárga virágú bogláros szellőrózsával (A. ranunculoides).

Már kora tavasszal, a még kopasz fák alatt az életadó gyöktörzse szökteti szárba. Levele háromosztatú, rövid levélnyéllel illeszkedik a kopasz szárhoz. A hajtás csúcsán a fehér, 6—8 szirmú virág többnyire magányosan (esetleg párosan) bókol. Számos sárga porzója és központi helyzetű bibéje van.

A nemzetség számos kerti dísznövényfaja közül a nálunk is művelt japán szellőrózsát (A. hupensis) említjük meg. Fehér virágai, levelei hasonlítanak a berkihez, de bokorszerűen, sűrűn magasodnak.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1351
szavazógép
2010-04-15: Család - :

Fontos a korai fejlesztés (Autizmus)

Világszerte évente több gyermeket diagnosztizálnak autizmussal, mint cukorbetegséggel, rákkal vagy AIDS-szel együttvéve — tájékoztatott a megyei egészségügyi igazgatóság az autizmus világnapja (április 2.) alkalmából kiadott ismertetőben. Kovászna megyében ötvenegy gyermek és öt felnőtt autista szerepel a nyilvántartásban, közülük alig huszonöten részesülnek intézményes fejlesztésben. Az igazgatóság szakmai tájékoztatója alapján ismertetjük a betegség jellegzetességeit.
2010-04-15: Közélet - Szathmári Botond:

Kőrösi Csoma Sándor és a lámák

Tibet kultúrájával 1993 óta foglalkozom, s jó ideje tanítom is ezt a témát. Ez a kultúra éppen úgy magával ragadott, mint Csoma Sándort, aki így írt Neumann báró úrnak 1832. április 30-án: ,,Boldognak mondhatom tehát magamat, hogy a tibeti nyelv és irodalom alapelemeit ismerem." Tibeti tanulmányaim kezdete óta nagy tisztelője vagyok a székelymagyarnak, s több ázsiai utam során igyekeztem eljutni az általa érintett helyekre. Természetesen, leginkább a zanszkári területen éreztem megilletődést.