A választási kampányban a sajtótrösztöknek, a moguloknak esett neki, az új kormány megalakulása utáni viszonylagos csendet követően pedig hirtelen a pártokból lett elege, kettő is bőven elég lenne belőlük, vallja, ezért is támogatná a tízszázalékos parlamenti küszöböt vagy a többségi, a győztes mindent visz elven alapuló választási rendszert.

Az államfő kijelentése korántsem egyszerű elszólás: világos üzenet és figyelmeztetés egyrészt az ellenzéki Nemzeti Liberá­lis Pártnak, másrészt a koalíciós partner RMDSZ-nek. A többségi rendszer ugyanis a liberálisokat sodorná majdhogynem lehetetlen helyzetbe, hiszen az egyéni körzetekben rendszerint a két nagy párt, a demokraták és a szociáldemokraták tarolnak, a bejutási küszöb megemelése pedig a magyarságot hagyná képviselet nélkül. Băsescu állásfoglalása jelzés, hogy továbbra sem tett le a liberális alakulat bekebelezéséről, és figyelmeztetés az RMDSZ számára: ha a szövetség túl sokat követelne, nem csak a kormányból penderíthetik ki, de még a törvényhozó testületből is. Az időzítés sem véletlen: a parlamentnek a közeljövőben kell megvitatnia az oktatási jogszabályt — amelynek a kormány által elfogadott verziója tartalmaz ugyan a kisebbségek számára fontos eredményeket, de kérdés, mi marad ezekből a végleges változatban —, és napirenden a régióátszervezési, valamint a kisebbségek jogállását szabályozó törvény is.

Az államfő eddigi tevékenységét ismerve aligha lepődhetünk meg a fenyegetőző, zsaroló, mélységesen antidemokratikus hangnemen, azon, hogy partnereit pillanatok alatt kész feláldozni, és mindent maga akar uralni. A meglehetősen kényelmetlen szövetségessel szemben az RMDSZ-nek egyetlen esélye, hogy a feltétlen behódolás helyett következetesen kiáll elveiért, a magyarság célkitűzéseiért, ellenkező esetben nem csak koalíciós társaik fordíthatnak hátat neki, de az sem lesz, akihez visszatérjen a szövetség.