A Kovászna művelődési életét szervező civil szervezetek — a Kőrösi Csoma Sándor Egyesület, az Ignácz Rózsa Irodalmi Kör, a református egyház nőszövetsége — következetesen, évente megörvendeztetnek kiállításokkal, konferenciákkal, könyvbemutatókkal. A 21. alkalommal megrendezett, nemzetközivé terebélyesedett képzőművészeti tárlat is a kitartó szervezőmunka eredménye. Az idei kiállításnak két fontos érdeme van: a tematikája-mottója és a kísérő katalógus színes reprodukciói.
A Csoma-tárlatok évente más-más tematika jegyében szerveződnek. Az eddigi témák ,,földközelieknek" mondhatóak: Kapu, Gyökerek, Tárgyaink, Az út... A művésznek konkrét motívumot, tárgyat kellett szellemivé átváltoztatnia, művészetté nemesítenie. Az idei kiírás mottója a Végtelen, ,,egyenes ágban" küldi az alkotót (és a befogadót) a meditáció, a testetlen ideák világába. A végtelen tipikusan filozófiai, metafizikai kategória. Mindennapi életünkben nincs időnk a végtelenről elmélkedni. Mivel filozófia-szakkönyveket, tanulmányokat sincs időnk böngészni nap mint nap, az elvont fogalom a Művészet útján válik számunkra ,,tapinthatóvá": koncerten, kiállítótermekben, felolvasóesteken. A végtelen fogalma a köznapi léthelyzetből a transzcendentálisba repít bennünket, szembesülünk parányiságunkkal, esendőségünkkel.
Az itt kiállító mintegy nyolcvan művész munkái is arról győznek meg, hogy a téma termékeny talajra talált. A műfaji sokféleségben ott a játékos rendkeresés, a líraiság, a kissé rezignált kérdésfelvetés, a kétkedés és a töretlen hit egyaránt. Bár a művek zöme hagyományosnak mondható technikával készült, a motívumvilág, a plasztikai megoldások, a színek-formák ritmikus lüktetése, rituális tánca izgalmas szellemi kalandra szólítja a szemlélőt. Igazi nemzetközi seregszemlét láthatunk a piciny képtár falain, ahol a tömbmagyar művészek mellett jelen vannak a szórványban élők (Brassó, Belényes, Vajdahunyad, Felvinc), de szép számban jöttek Magyarországról is. Üde színfolt a román képzőművészek kvalitásos, szépszámú jelenléte is. Revelációszámba megy a színes reprodukciós katalógus, amely végre igazságot szolgáltat a festőknek, így a bélyegnyi képek legalább érzékeltetik az alkotások kromatikai sajátosságát.
Szívet melengető érzés egy ilyen kortárs képzőművészeti látleletet szemlézni, de rögtön felvillan bennünk az előrelépés kényszerítő képzete. Az évtizedek alatt, kemény szervezőmunkával megszerzett tőkét sürgősen kamatoztatni kell: a képtáracska kertjében meg kell építeni egy korszerű kiállítóteret, ahol nemcsak a nemzetközi életből kapna ízelítőt a notórius tárlatlátogató, hanem láthatna például egy Gazdáné Olosz Ella-emlékszobát, a Kovásznáról elszármazott művészek állandó kiállítását, hogy a raktáron lévő törzsanyagról, a kamarazene-koncertekről, irodalmi estek szervezéséről ne is beszéljünk. Véleményünk szerint egy modern képtár megépítése a város legfontosabb kulturális tőkebefektetése lenne, hiszen a helyi lakosság művészetek iránti érzékenysége és az izmosodó idegenforgalom egyaránt jó garanciákkal kecsegtet. Kovászna ezekben a napokban a megye kulturális fővárosa, a megyeszékhely és Kézdivásárhely méltó partnere. Ez a kiállítás is arról győz meg bennünket, hogy a művészeti élettér kibővítése több mint indokolt, imperatívusz, az önkormányzat számára komoly kihívást jelent.
