A két férfi másodállásban járatja a malmot, mert egyre kevesebb az őrlető, manapság a falusi ember is üzletből vásárolja a kenyeret, ami nálunk, pontosan az egykori kenyérsütő, a művészet szintjére emelt kultúrának köszönhetően, háziasabb és messze földön híresebb, mint másutt. Nem véletlen, hogy bizonyos falvakban manapság a kapu elé telepített eladó alkalmatosságokon fél vékásfazék nagyságú, levert héjú kenyerek állítják le az autóforgalmat.

Kisbaconban — egyébként Erdővidéknek minden településén — a gyengébb minőségű termőföld, valamint a hatalmas vadkárok lehetetlenítik el a gabonatermesztést, és nyakát szegi ennek az állattartás módjának megváltozása is. Ezek következtében a Keresztes legények más munkahely után is néztek.

Malomnosztalgia

Jómagam nem először járok itt, a malom közel van a Benedek Elek-emlékházhoz, újabban Elek apó ülőszobrának közvetlen közelében, a bővizű patakon átívelő híd mellett. Sikátorszerű, keskeny zsákutcán közelíthető meg. Eközben az ember megáll a ki tudja, hány esztendős — másfél száz, kétszáz? — épületek farkasfogas illesztésű cserefa gerendázata előtt, majd megcsodálhatja a tökéletes harmóniában levő Fülöp-porta épületegyüttesét, a malomházat, az e mellé illesztett lakóépületet, a csűrt, az istállót, rácsodálkozik a hatalmas malomkövekre is, amelyek a malomház falának támasztva egy állandó kiállítás elemeiként ejtik ámulatba az ide érkezőt. Vásott-kopott malomkőasztalokból is van választék, arrébb két, egymásba illeszthető malomkő. Vendéglátóm szerint egy brassói molnár ajándék-adománya, és eredetileg só őrlésére használták. Törött malomkődarabok a talpunk alatt is. Ezek jól megférnek a Hermány patakából származó görgetegkövekkel.

Ismerős számomra ez a világ szülőfalumból, ahol valaha több mint harminc vízimalom kereke csobogtatta a malomárok vizét, s onnan is, hogy apám Csernátonban a kollektivizálás előtt Molnár Sándor vízimalmát változtatta a gabonacséplés téli holt szezonjában gőzgépmeghajtásúvá, mert ilyenkor a malomárok vize fenékig felfagyott. Apám a mindig szomjas gőzkazán szivattyúját egy hasas hordóba vezette, én a befagyott malomárok darabokra vágott, húsz-harminc centi vastagságú jégkockáit talicskáztam a hordó mellé, ott, mint valami sótömböket, behelyeztem az olvasztóba. Azt is megtanultam, hogy melyik csapot kell megnyitni, hogy a kazán hasából a forró gőz sisteregve rágomolyodjon a jégre, és megolvassza, majd egy másik csap kinyitásával szortyogva, gurgulázva felszívattam a vizet.

Később, amikor apám bekényszerült a kollektívbe, éveken át működtette az ottani malmot. Egyszer kiszámítottam, hogy naponként hány tonna gabonát s őrleményt mozgat meg. Átveszi az őrölnivalót a raktárnoktól vagy a gazdától, elhelyezi a malomház padlójára, onnan felviszi a garat padjára. Amikor a garat lejáróban, felönti a garatra. Az aláfolyó lisztet lapáttal bemeri a zsákba. Majd a zsákot arrébb helyezi a többi mellé. Ha a kollektív számára őröl, akkor a zsákok kihordásánál is segít. Közben télen fagyoskodik, nyáron izzad, és télen-nyáron nyeli a szilikózist okozó, púderszerű lisztport. Ez rárakódik a bajszára, hajára, tüdejére. Ettől idős korára fulladásos rohamai lettek, mindenféle inhalálószerkentyűkkel bátorította a beteg tüdő működését.

Számomra a Fülöp-malom kövei is beszédesek. Apám a malomkövet is megvágta — így nevezik a malomkő megkopott felületének szemcsézését kővágó kalapáccsal —, de a malomkő beszerzése is az ő tiszte volt. Ezért a Maros mentére, a Lippa körüli kőbányákig utazott, kiválasztotta a megfelelő szemcsézetű követ, majd a kollektív hazahozatta.

Kisbaconi malomlátogatók

Otthonosan mozgok tehát Keresztes Lajos társaságában, aki elbeszéléseimet a sajátjaival viszonozza. Tájékozott és olvasott ember. Visszaemlékezik a falu minden fontos eseményére, jelen volt a Benedek Elek-emlékház avatóünnepségén is.

Bekalauzol a malomházba. Ámulok az ácsolatok mívességén, a malomkerék-meghajtású szerkezetek erőátviteli leleményességén, a fémkerékbe ágyazott fafogakon, amelyek ha elkoptak, újra kellett fogazni a meghajtó kereket. Leereszkedünk a gépházba is, rácsodálkozom a kereket hajtó szíjazatra, ez ismét emlékeket ébreszt bennem, hiszen apám még bőrt is érlelt, ami már nem tudom, miért volt tiltott művelet — lehet, a marha levágása miatt, vagy erre a mesterségre nem volt ipari engedélye —, maga hasította, varrta a szíjakat, fogalmam sincs, hogy hová lehetett el a szíjvarró csikó, amelyen lovagolva a két fapofa közé szorította a bőrt, szíjvarró árral átszúrta, majd ezeken a lyukakon átszúrta a szíjvarró bőrt. Érzem a frissen érett bőr illatát is, ami a cserző cserefakéreglében ázó, húsos marhabőr bűzéhez képest menynyei volt.

Néprajzi értékek egy régi házban

Átlépünk a lakóházba, ahol az éppen istentiszteleten levő édesanyja lakik. A szoba fő díszleteleme egy osztováta. Rajta a félbehagyott szövés — húsvét hétfőjén vagyunk —, baconi mintázatú székely ruhaanyag.

A mestergerenda feliratát silabizáljuk. Lajos villanylámpával világít rá, hogy elolvashassam. ,,Építtetett Isten segedelméből 1835. esztendőben." Van egy korábbi felirat is 1714-ből.

A malmosok társasága építette. Rácsodálkozom az írás kalligráfiájára is. Ez is a székelység műveltségi szintjére vall, nemcsak a bonyolult malomszerkezet működésének kifundálása.

Aztán rácsodálkozom arra a csoportképre is, amely Károly herceg malomlátogatását örökíti meg. Az ifjabbik Kálnoky hívta fel az angol királyi család figyelmét erre az ipartörténeti csodára, aki nagy létszámú sleppjével együtt — magas ember lévén — meghajolt a malomház alacsonyabb emberekre szabott és ácsolt gerendázata előtt. Meghajolt az ipartörténeti kuriózum előtt is.

Adományozott is eme kulturális csoda további üzemeltetésére azzal a feltétellel, hogy az összeget a malom további működésére fordítsák. Ehhez nem kellett nagy biztatás, a molnár a malomházban külön felhívta a figyelmemet arra, melyik hajtószíjat vásárolták abból az adományból. Mert a vászonalapú vagy műanyag összetételű hajtószíj nem bőr, tehát nem eredeti, és nem szíj, hanem valami bőrpótló műanyag.

Mindezt vendéglátóm olyan természetes egyszerűséggel adja elő, nem kerül transzba, feltételezem, hogy ő is, Etelka néni is egyenrangú félként társalgott a magas rangú vendéggel meg az őt kísérő csapattal. Akárcsak egy népmesében, ahol János a királlyal parolázik.

A Kálnoky família nagy tisztességére és becsületére válik, hogy arisztokrata vendégeiket is elkalauzolják a kisbaconi Fülöp-malomba.

Manapság sokat beszélünk a székelyföldi turizmusról. Az a meggyőződésem, hogy ezt valahogy így kell művelni. Úgy, ahogyan Keresztes Etelka néni meg fiai, Lajos és Domokos teszik, s amint ebbe a grófi család is besegít.

Erdővidék néprajzi, népi ipar- és kultúrtörténeti kincsesbánya. Kisbacon faluképe ennek mintegy összegezése. Hatalmas érték és kincs. Ezen a faluképen nem szabad módosítani. Ennek részelemei a Benedek Elek-emlékház, újabban Elek apó szobra, a Fülöp-malom, ezt egészíti ki Magyarhermány rusztikus faluképe, a bodvaji vashámor, a borvizek, egyéb természeti értékek és maga a természeti panoráma is, a Kakukkheggyel, a Feketeheggyel, a Nagy-Murgóval, a vargyasi barlangrendszerrel, minden egyébbel.

Vendéglátóm leánya turisztikai fakultást végez Gyergyóban. Jó helyre ment, ez azt jelenti, hogy ő maga is ebbe a hagyományba született bele, és ezt kívánja ápolni, ebből akar majd megélni.

A Fülöp-malom külső falán és az udvaron is az anyaország figyelmességét, érdeklődését mutatják azok a plakátok is, amelyek a magyar örökség kiemelkedő értékeként emlegetik ezt a kisbaconi csodát, amely a hungarikumok példájára maga is egy siculicum. Megérdemelne egy igazi Magyar Örökség-díjat is.