Az Osztrák—Magyar Monarchia idején, a 19. század első felében az állatorvosi teendőket az ezred kovácsa látta el. A lovak patkolásán kívül értenie kellett a betegségek felismeréséhez és kezeléséhez is. A jó kovács megkülönböztetett tiszteletben részesült, és tekintéllyel bírt a hadjáratok idején.
1842 januárjában megnőtt a beteg lovak száma Baconban. Levélben kérték, hogy a miklósvári század kovácsa szálljon ki, és vizsgálja meg a lovakat.
,,A Sepsi és Telegdi Bacon hűtősei jelentést tettek ide a századhoz, hogy ott több varas ló van, melyre a százat a tegnapi napon a kovácsát oda megvizsgálás és meggyőződés végett ki is küldvén az ide mellékelt cédula szerint. Sepsi Baconban 25 Telegdi Baconba 45 varas lovat találtak. Melyre nézve, hogy ezen veszedelmes nyavalya tovább ne harapoztasson, sőt inkább mentöl elöbb kiirtasson, hivatalos tisztelettel kérik a Tekintetes Alkirálybiró ur ne sajnáljon rendelést tenni, hogy egy comissio száljon ki. A varas lovakat a másokkal különitsék meg, azoknak helyes és tüsténti orvoslásáról gondoskodjék és egyszersmind tétessék körhirré az egész Nemes Szék környékében, hogy minden ember az ilyen varas lovak megvásárlásától vagy pedig más egészségesekkel való összebocsájtásától öriszkédjék.
Hivatalos tisztelettel lévén a Tekintetes Királybiró Urnak.
A második század obestere. Nagyajta 3 jan. 1842".
A varas lovak kikezelése nem volt egyszerű feladat, viszont a hozzáértő, jó kovács megfelelő gyógyszerekkel sikeresen teljesíthette a rábízott feladatot.
1842-ben Nagybacon két különálló település volt, Sepsibacon Sepsiszékhez, Telegdibacon előbb Udvarhelyszékhez, majd Miklósvárszékhez tartozott.
