Keresett volt a vajdahunyadi vas egész Erdélyben, de főleg a Monarchia határain túl, ahol négyszeres áron lehetett eladni. Az Erdélyi Gubernium szigorításokat írt elő azoknak, akik vasat vásároltak, és figyelmeztette a mesterembereket, a kereskedőket az előírások pontos betartására. Tekintettel a háborúra és az azzal járó nehézségekre, valamint az egész Monarchiát érintő gazdasági megszorításokra, szigorúan büntették azokat, akik a vasat magasabb áron adták.
Az Erdélyi Fejedelemség levélben értesíti Felső Fejér Vármegye elöljáróit a következőkről:
,,Ennekutánna azon személyek, akik magok számára és szükségére a Vajdahunyadi Vashámorból vasat akarnak hozatni, ok nélkül oda ne fáradjanak, hanem mindenkor bizonyosra mehessenek, tehát szükségesnek találta ezen Fő Igazgatói Tanács kegyelmetek által mindenkinek tudtára adni, hogy aki maga számára és szükségére vasat akar a megnevezett hámorból hozni vagy hozatni, az annak mennyiségét mindenkor előre a Vajdahunyadi Administrátornak írja meg, és annak elhozatására bizonyos terminust kérjen magának általa meghatároztatni. Egyszersmind pedig azt, hogy nekie magának és nem másnak vagyon annyira szüksége, valamely publicum testimoniummal megmutatni, és bizonyítani el ne mulassza.
Az Erdélyi Fejedelemség Guberniuma 15 julii. 1805"
A szigorítások ellenére főleg Havasalföldre és Moldvába visznek a csempészek vasat, melynek eladása után tekintélyes pénzhez jutnak. Az Erdélyi Fejedelemség sorozatosan írta a tiltó leveleket, de a kereskedést nem sikerült eredményesen korlátozni.
