Nemcsak családhoz, egy faluba is lehet háztűznézőbe menni. A történelem kereke a legeldugottabb falucskában sem áll meg, csak időnként lelassul. Ikafalva inkább peremtelepülése Felső-Háromszéknek, mintsem elszigetelt faluja. Két irányban van ki-be járata: az egyik, a Kézdivásárhely felé tartó, még olyan sincs, mint sok-sok évtizeddel ezelőtt, a másik, mint az ember tenyere. Csernáton önkormányzata ugyanis gondoskodott községközpont felőli bekötőútjáról: pillanatok alatt ér be személygépkocsink a településre. Monumentális székely kapu fogad a domboldalon lejtő műúton, némán, de méltóságosan köszönti a háztűznézőbe érkezőt.
Ekkoracska tehéncsorda?
Illik rápillantani a falu határára, szinte sértő, ha nem teszünk valamelyes megjegyzést. A szépen megművelt földcsíkok rejtik azt a sok munkát, az anyagi költséget, amit nem kis áldozattal kell meghoznia az ikafalvi földtulajdonosnak, ha ősszel valamit be is szeretne takarítani kamrájába-pincéjébe. Lelki megnyugvással, szinte megkönnyebbüléssel újságolták, hogy túl vannak a pityókaültetésen. Egyébként nincs hivatalos statisztika arról, hogy mekkora a munkanélküliség egy ilyen faluban. A helybeli fiatalságot sújtja a leginkább. Gál Zsolt fiatalemberrel találkoztunk, akinek bár több képesítése van, hiába, egyikkel sem tud megélni szülőfalujában. Nem minden a csend és a nyugodt falusi élet, a mindennapok mögött ott bujkál a holnapi nap bizonytalansága, a pénzhiány és egy-egy családban a nyomor. Azoknak jobb a helyzete, akiknek hajdani munkája után nyugdíjat is hoz a postás, s nyár teltével van, amit betakarítani a saját birtokról.
Regáti tehergépkocsi áll a falu piacán, de mert szitálgat az eső, a termelők gyorsak és hangosak. Van keletje a magas sikértartalmú háromszéki búzának, de mázsáját csak 48 banival fizeti a felvásárló. Ez a 48 bani a búza önköltségi ára alatti — magyarázza egyik régi osztálytársam, de mert magasabb árra itthon nem számíthat a termelő, s mert érte jönnek a kapu elejébe, túl kell adnunk rajta! Borúra derű, mert szépek az őszi vetések, újságolják örömmel, jól fogott ez a gyakori tavaszi eső. Nézze meg, lát-e itt valahol egy parlagon maradt földet? — kérdezik. Nincs mit tenni, ha veszteséggel is jön ki az ember, meg kell művelnie a földet annak, aki tudja, és aki pénzzel bírja. Ha lemond a megmunkáltatásról, még jó, hogy tavasszal-ősszel megjárhatja földjét a juh.
És él a falu
A fokozatos leépülés aggasztja a falu népét. Nem kell régi statisztikákat böngésznünk ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk, merre tart az állattenyésztés, mert az alig háromszáz lelket számláló falu kijáró csordájában csupán tizennyolc fejőstehenet hajtanak ki. Ikafalván semmiképpen sem uniós szint felé halad az állattartás. Annyi tejért, amit itt termelnek, a Covalact sem tartja érdemesnek tartálykocsit küldeni. Még szerencse, hogy a fölös tejet felvásárolja egy martonfalvi magánfeldolgozó. Van még — hála a makacs helyi hagyománynak — két juhsereg a faluban: május elsejétől az egyik az Iskolaszék, a másik a Dombi pusztáján fog legelni. Nem az a kérdés, hogy kifizetődő-e a juhtartás egy-egy gazdának, hanem hogy a juh után kerüljön valami ennivaló az asztalra. Az erdő-közbirtokosság is értékesíti 22 hektárnyi legelőjét. Azt a csernátoni juhok fogják legelni a nyáron. Támogatást is igényelnek rá, lesz legelőtakarítás, és jut műtrágya is a magashegyi parlag feljavítására. A 178 hektár közösségi vagyonnal rendelkező közbirtokosság még az a helyi intézmény, mely hoz valamennyit 208 tagjának. Erdeje messze, a torjai Szejpes részen, onnan fát szállítani költséges. Helyben értékesítették, s a tagok egy hektár erdőbirtokra évi 200 lejt kaptak. A birtokosság kapaszkodik. Fizetnie kell a költségeket, hogy élni-haladni tudjon. Minap a közgyűlésnek sajnos úgy kellett döntenie, hogy eladják a tulajdonukban levő épületet, mely a csernátoni csonka torony (Ika vára) kiváló turisztikai övezetében húzódik meg. Nos, a mindennapi élet eme fordulatait olyan természetesnek veszi az idevaló ember, nem lázong, nem stresszeli magát. Mi pedig forgatjuk a gondolatot: mennyire kevés az a változás, mely közvetlenül az életszínvonal jobbulását eredményezte volna, mely a forradalomnak nevezett román rendszerváltás húszesztendős hozadéka lehetett volna egy ilyen faluban. Mégis láttunk reménysugarat is, mely nem más, mint az iskola és az óvoda maréknyi értelmes-aranyos gyereke. Hiába hegyezte volna fülét a kívülálló énekóra alatt, úgysem ismerte volna fel, milyen nyelven énekeltek az ikafalvi székelymagyar nebulók az iskolában.
Hollandul szállt az ének
A Szabó Lajos egykori református kántortanító nevét viselő I—IV. osztályos iskolában harmincötödik éve Nagyoláh Ilonka tanítja a falu gyermekeit. Egyetlen osztatlan osztályába csak tizenegy tanuló jár. A jövő tanévre azonban emelkedni fog a létszám. Nagy a kedv, harsány a nevetés a szomszéd osztályban, ahol Ilonka tanító néni fia, Nagyoláh Attila, a tanítóképzőt végzett fiatalember az óvó bácsi.
Nagyoláh Gedeon: Csernátonban hímezték
— Meglátogatott minket az a holland rendőrsegélycsoport — újságolták a gyermekek —, mely tornatermünket is felszerelte. Nagyon szeretnek ide jönni. Azt mondták, ilyen vendégszeretetet, amilyennel mi fogadtuk, nem tapasztaltak a tulipánok országában. Én rajzoltam nekik fehér mezőben piros szirmú tulipánt zöld levéllel. Értették ők, hogy miért tulipánt, és miért nem más virágot, és azt is, hogy a rajz miért volt piros-fehér-zöld — mesélte Kirizs Gizike, az osztály egyetlen negyedikese.
A tanításhoz szükséges, vetítésre alkalmas felszerelést kapott ajándékba most az iskola. A gyerekek hálájukat egy holland népdallal fejezték ki, amit a zenében igencsak jártas óvó bácsi töltött le az internetről, és betanította. In holland staat a népdal címe, és arról szól, hogy egy fiú meg akar házasodni, már feleségnek való is került, de az az óhaja, hogy szüljön neki gyerekeket — tolmácsolta a népdal tartalmát a harmadikos Kovács Istvánka.
Intenzív a vallásoktatás. A nagyobbakat vallásoktató tanítja, a kicsinyeket a falucska lelkipásztora, t. Bardócz Csaba. A matematikában és az énekben jeleskedtek az eddigi vetélkedőkön az ikafalvi tanulók.
Fábián Sándor
Fábián Sándor falufelelős, Csernáton község alpolgármestere megígérte, hogy ha sikerül munkacsoportot létesítenie a községvezetésnek, mint ennek előtte, befejezik az iskolaépület hátsó részének tatarozását, kijavítják a kéményeket, folytatják a termopán ablakok és ajtók beszerelését. Van, akiért, a falu életrevaló gyermekcsapata megérdemli! Az óvó bácsi most tizenöt kisdeddel foglalkozik. Kérdésünkre, hogy mire lenne leginkább szüksége az iskolának, egyhangú felelet érkezett: internetelérhetőségre! Az ikafalvi gyerekek jól ismerik a falu életét. Meséltek a ,,francia bácsiról", aki tulajdonképpen magyar, Bakos Ferenc a neve, de Franciaországból keramikusként települt ide. Csendre vágyott, és olcsón kapott itt egy öreg falusi házat. ,,Kerámiával, hangszer-, okarinakészítéssel, fafaragással foglalkozik, sok mindenhez ért — részletezték a gyerekek —, leginkább a konyhaművészethez. Olyan kitűnő sajtot tud tehéntejből készíteni, hogy még a sajtjukról híres hollandok is megnyalták az ujjukat. De még milyen finom a sajttorta!"
Gyertyafény
Ez volt a címe annak az Ikafalván szerkesztett református belmissziós egyházi lapnak, amelyet a Monarchia utolsó éveiben jelentetett meg a helybeli egyházközség lelkipásztora, Torró Miklós. Felfelé ívelő pályára lépett most is a csupán kétszáz lelket számláló eklézsia — adták hírül, mert fiatal lelkipásztorának, Bardócz Csabának alig kétéves papsága idején a megújulás útjára lépett a falu jelenlegi temploma, megélénkült a gyülekezeti élet, az ifjúsági mozgalom, a gyerekek minden évi táborozása. Felújították a helyi hagyományokat (farsang, színdarabos bál, szilveszteri találkozók stb.), cserkészcsapat alakult. A csapat megtanulta a rovásírást. Kuriózum, hogy az ikafalvi kiscserkész írni még nem tud, de a rovásírást már ismeri. Az óvodás cserkészcsapat tiszte a környezetvédelem, a felnőttek szeme láttára takarítják össze minden évben a falu szemetét.
Bardócz Csaba: Én már nagyon itthon érzem magam!
— Több forrásból kovácsoltuk össze azt az összeget, amiből megújult a templom fedélzete — folytatta a lelkész. — Jól fogott az egyházi erdőnk hozadéka, az a támogatás, amelyet a megyei és a községi tanácstól kaptunk, s természetesen a hívek közmunkája. Nagyoláh Sanyi bácsi volt a legidősebb, aki részt vett a kalákában. A padlózatot ki kell még cserélni, sürgető a soron következő külső-belső vakolás és meszelés.
— Milyen önkormányzati juttatásra várhat a falu népe? Mikor kerül itt sor a közművesítésre? — kérdeztük Fábián Sándor alpolgármestert, mert Ikafalva is olyan település, ahol kiváló adottságai vannak-lesznek a falusi turizmus fejlesztésének.
— A város felőli falukijárat annyira leromlott, hogy csak száraz időben lehet használni. Ez lenne a jövő egyik feladata. Felújításra vár néhány utca burkolata: az Új utca, a Felszegi, amely Futásfalvával köti össze a falut, és a Kápolna utca. Meghozta az önkormányzat az első intézkedéseket az ivóvíz- és a szennyvízhálózat kiépítéséért. Most végzik a topográfiai felméréseket a vízvezeték vonalán. Kijelölték a víztartály helyét. Két bővebb hozamú forrás vizéből kap majd a falu: az egyik a Szőrösmál oldalában tör fel, a másik a Magyaróskút. Elkészült az előtanulmány a kanálisrendszerhez is. Egy időben építik ki Albis hálózatával. Ezek kivitelezése nyilván pályázati alapoktól függ. Van viszont remény arra, hogy az elkövetkezőkben építhessünk egy faluirodát, mert a régi községházát már megviselte az idő. Itt kapna majd helyet a tanács fogadóirodája, a körorvos, a rendőr és a posta. Hamarabb lenne esély erre, ha önerőből lehetne megvalósítani.
Fábián Sándor a református egyház gondnoka is. Elmondta, hogy a napokban befejezik az új templomi karzatfeljárót, meghirdetik a külső-belső vakolás-meszelés versenypályázatát. Időszerű volna — biztonsági okokból — kijavítani és megerősíteni a haranglábat. Arra, hogy harangtornyot építsenek, nincsen ereje a gyülekezetnek, de a jelenlegi harangláb szebbé tétele megszabná a faluközpont arculatát. Készülnek lélekben a június 18—20-án sorra kerülő falutalálkozóra. Ekkorra tervezik a székely kapu felszentelését, melyet a csernátoni id. Kászoni Jenő és fia, Kászoni Sándor épített.
