Ebben az időszakban a megbokrosodott Ibolya-párt gépéről is a navigációt ellehetetlenítő darabok váltak le, s a léghajtásos gépeket léghajóval összetévesztő kormányos a ballon emelkedését elősegítő szándékkal nehezékeket dobott le. Mikor pedig katapultálás után épségben kellett volna a pilótaasszonynak földet érnie, az ejtőernyő helyett feje fölött tartott kalap nem védte meg.

Eme párt esetében az előre megjósolható tragédia a választások első fordulójában következett be. A gép összeszerelői különböző márkájú és erősségű motorokat építettek a gépbe, amelyek egymás erejét semlegesítették. A pilóták és az utasok elméletben addig szimulálták a földön a repülést, a politikai gravitáció visszatartó erejét legyőzendő, hogy már a gyakorlópályán súlytalansági állapotba kerültek, s amikor a gépnek a választások napján fel kellett volna emelkednie, már a kifutópálya első körének végén elhasalt, majd ahelyett, hogy a beígért magasságba szállott volna, a maradék utasok súlytalansága egyre apadt, s alig csúszott fel a megcélzott magasság tizedéig.

A szocik gépe nekihajtott ugyan a kurvaország légterét ellepő vulkáni porfelhőnek, mást nem is tehetett, mert milyen utasszállító az, amely fel sem száll? Az első körben úgy-ahogy áthatolt a véle szembegomolygó hamufelhőkön, amelyeket a szárazföldi korrupció robbanásos ereje köpött fel a levegőég magasába. Az utasszállító izzó hajtóművére ráolvadtak a korrupció vulkáni porának darabosabb szemcséi, ebből páncélkeménységű zománc képződött, emiatt a motorok majdnem teljesen leálltak, miközben a két pilóta két irányba akarta kormányozni a gépet. A vulkáni por hamuja rárakódott a gépre, elfedte a kilátást, félelmektől idegesen, vaktában kellett valahogyan landolni a reptéren, hogy a gép a második fordulóra újra próbálkozzék a felemelkedéssel. Nehéz lesz, mert a hazugság és a korrupció ólomrétegként rakódik rá a szárnyakra.

Közben lenn a földi irányítás úgy próbált segíteni a nehéz helyzetbe került űrbélieken, hogy a vulkáni hamu sűrűségét oldó szópermetet szórt Avar Jánosék gázpisztolyából a levegőég irányába, ahhoz hasonlatosat, mint amikor ágyúkkal szétlövetik a jégesőt hozó viharfelhőket.

Harmadikként a politikai légmozgás felhajtóerejét kihasználva felszálltak a jobbik és bátrabbik sárkányrepülősök is, azzal a szándékkal, hogy egészen a sztratoszféráig repülnek. Az első nekirugaszkodás után be kellett érniük az alacsonyabb légrétegek elérésével. Ebben viszont ügyesen lavíroznak. A vulkáni por ugyanis fennebb száll, mint ők, kilátásukat nem ez tompítja, hanem izgalmukban már felszállás előtt ők maguk kormozzák be egymás arcát.

Ezekkel szemben egy egészen más negyedik politikai egységnek a felszállás nem remélt sikerrel járt, bizonyítván, hogy lehet másképp is röpködni. Őket röptükben csak az zavarja, hogy gépüket mindenféle lenti alkatrészből szerelték össze, és ezek a különféle eredetű, anyagú és életkorú darabok a terhelés alatt lehet, hogy másképp viselkednek. Gépük kísérleti jellegű próbarepülésen vett részt, olyannyira új, hogy a prototípusnak még neve sincs, mert egy félperces Örkény-novellával azonosítható elbeszélő név lehet más, de ettől még nem lesz pártnév.

A negyedik nagy utasszállítónak, amely az első körben ország körüli és a hon fölötti pályára szállt, sikerült áthatolnia a vulkáni por és mérges gáz felhőrétegén. Ebbe a magasságba a földön lévők szuszogása és a felemelkedésbe vetett hit lehelte föl. Ebből a pozícióból már át lehet látni a Trianonban, Párizs mellett és a ,,merjünk kicsik lenni" jelszavasdi ideje alatt összezsugorított apró ország határain túlra is, ide, ahol mi élünk. Ebben a térségben már utántölteni is lehet repülés közben üzemanyaggal a gépet, anélkül, hogy kirepülne a nemzet fölötti térségből.