A személyi jövedelemadózás határidejének közeledtével egyre több ember kénytelen foglalkozni a kérdéssel: mi legyen az én két százalékommal? Illetve a kérdés még többnyire úgy tevődik fel, hogy kezdjek-e valamit adómnak azzal a bizonyos két százalékával, célba ér-e a küldemény, megéri-e a fáradságot. A polgári öntudat végletes leépüléséből fakadó kételyek, a civil semmittevés indoklására is sokszor felhasznált kiszolgáltatottság-szlogenek ugyan fájdalmasan hangzanak, de — s ez igazán jó hír! — leépülőben vannak.
A bizalmatlanság és kishitűség felpuhuló faláról országos felmérések és háromszéki civil szervezetek vezetői tanúskodnak. Önámítás nincs a dologban, egyértelmű, hogy ma még elsősorban a közvetlenül vagy áttételesen személyes érintettség irányítgatja a civil részvétel szándékát. A bizalomindexet az is növeli, hogy a kedvezményezett szervezetek tevékenysége a szemünk előtt zajlik, haszonélvezői pedig többnyire gyermekeink vagy mi magunk.
A lényeg a következő lépés, ami már kivezet az ,,intim szférából", és egyben magasabb minőségi szintre emeli a civil szerepvállalást. A kétszázalékos hozzájárulások ugyanis ahhoz a pénzalaphoz hivatottak hozzájárulni, amely nem kerül be a nagy közös költségvetési kalapba, amely felhasználásának követésére már esélye sincs a közembernek. Ez a pénz garantáltan helyben marad, háromszéki szervezetek lehetőségeit bővíti, új perspektívákat nyithat. És ami egyáltalán nem mellékes, ténylegesen közösségi emberré válásunk folyamatában: megismertetheti velünk azt a bő fél évszázad alatt ,,gondosan" eltemetett érzést, amelyet úgy hívunk: közösségi érzés. Jó iskolája annak, hogyan győzzük le a kiszolgáltatottság, a döntésektől távol tartottság kínzó tudatát, hogyan tegyünk szert a hasznosság komfortérzetére.
Tekintsük hát autonómia-alapismereti leckének, mert az önrendelkezés tudatát-felelősségét is tanulni kell, hiszen ma már alig akad ember közöttünk, akinek legfeljebb felfrissítenie kellene a hajdani porlepte tanulmányokat. A civil szervezetek pedig azzal járulhatnak hozzá a bizalomtőke további növeléséhez, hogy nyomon követik két százalékaink útját a pénzügyi csatornákon, gondoskodnak célba érésükről, majd átlátható, közösségi célokat szolgáló felhasználásukról. És akkor biztosan találkozunk jövőre mindenkivel, ugyanitt. Csak már sokkal nagyobb létszámban.
