— Kilencszázkilencvenkilenc, mezőtúri nyár: itt kezdődött el minden, hívtak a srácok, menjek énekelni már. Nem tudtam akkor még, a zene mi fán terem. Ne aggódjál, szóltak, nyugi, van próbaterem — így kezdődik a gyulai Magna Cum Laude együttes 999 című száma, melyet a tavalyi jubileumi koncertre, fennállásuk tizedik évfordulójára szereztek, s melyben elmesélik történetüket.
A Szent György-napok egyik sztárvendége volt a csapat, mely a Hárit-sátorban közönségtalálkozón jelent meg, péntek este meg a főszínpadon zenélt. Filozófiájukat egy másik számban foglalták össze: ,,Neked is adnod kell, hogy kaphass! Csak küzdj meg újra értem! Hogy a szememből kiolvasd ugyanazt, amit régen." S ezt igyekeznek nyújtani a színpadon, állandó kapcsolatban állni a közönséggel, adni is, kapni is. A sepsiszentgyörgyi közönség hálás is volt, ismerte a számokat, együtt énekelt az együttessel.
A koncert a Vidéki sanzonnal, a Magna legnagyobb slágerével kezdődött, és azzal is ért véget. Ezt az S. O. S., szerelem című filmben betétdalként énekli Ullmann Mónika és Csányi Sándor. A dalt a Magyar Televízió Csináljuk a fesztivált című show-műsorában is játszották, akkor maga az együttes: ,,S ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!"
A közönség a Pálinkadalt követelte, mire Mező Misi, a frontember leszólt: elénekli, ha viszünk neki. Került is egy kis butykos, de abba csak illemből kóstolt bele, pedig igen finom szilvapálinkát tartalmazott… Különben nyáron sörivók, télen meg a bort szeretik — vallották érdeklődésünkre. A Pálinkadal a híres gyulai pálinkának állít emléket. Ugyanis: ,,Egy kupica reggelire, abból bajod nem lehet, a magyarnak csak ez adhat ihletet." Mi is ez? A dal szerint: ,,Az istenek könnycseppje gyógyír bánatra, örömre." S akkor: ,,Nyújtsd hát a karod felém, nélküled meghalok én, pálinka-szerelmem, légy az enyém!"
De a viccen túl, nehogy az ivásra való buzdításként értékelje valaki a koncertet vagy a hangulati jelentést — zárjuk sorainkat a Magna Cum Laude alapelvével —, melyet szintén a 999-ben fogalmaztak meg: ,,Nem, nem, nem lehet, értsd meg, máshogy nem lehet, a muzsikaszó istenének el kell add a lelkedet", azaz szeretni kell, amit teszünk, másképp nem érdemes.
