Kiskunsági táj
Napjainkban aligha lehet aktuálisabb téma az identitásnál. A 20. század végén megindult társadalmi folyamatok, a századfordulóra egyre erőteljesebbé váló globalizációs hatások felerősítették azt a különös történeti tudatot, ami az egykori Jászkun Kerületek lakóit jellemezte. Divatos kifejezés is az identitás, azaz egy néprajzi csoport tudata, öntudata, önértékelése, az, ahogyan magát jellemzi, körülírja.
A Kunság népe ma is kunnak vallja magát, jól lehet, ez a csoporttudat nem feltétlenül az etnikai hovatartozást jelenti, hiszen azt, hogy a kunok a kipcsak-török népek családjába tartoznak, az átlag kunsági ember nem tudja, legfeljebb az értelmiségi, de az sem jellemző. Mégis arra a kérdésre, hogy kik a kunok, mindenki egyértelműen azt válaszolja, hogy a Nagykunság tősgyökeres lakói!
Kiváltságok védelmében
Ez a történeti (jogi) tudat a privilégiumok elnyerése után, de leginkább az 1745-ös visszaváltakozás, a redempció alkalmával jelent meg. Tartalma azt közvetíti e csoport tagjai felé, hogy mi vagyunk a kunok, akik külön csoportként, érdemeink alapján elnyertük azokat a kiváltságokat, amelyek meghatározták helyzetünket ebben a hazában. Ezeket a privilégiumokat védeni kellett, s ennek a védelemnek, az új privilégiumok szerzésének hagyományai lettek, történetük volt. Összekovácsolódott a Jászkunság népe, bár minden történelmi sorsforduló próbára tette, mégis mindig visszatért az elődöktől örökölt kultúrához, átmentve, megőrizve a szokásokat, alakítva azokat a kor szelleméhez. Mindez azért lehetett, mert a mai megyerendszer megalakulásáig meglehetősen zárt volt a társadalom, nehezen fogadott be idegeneket, s ha mégis arra kényszerült, alkalmazkodásra kényszerítette őket. A nagykunsági lakosság homogénebb volt, mint a kiskunsági, egységesebben léphetett fel a sorsfordulók kihívásaival szemben. A kiskunsági lakosság részint a jászsági betelepítések és más vidékről érkezők beköltözése miatt másként viszonyul a társadalmi rezgésekhez. Nézzük, mik a jászkun tudatformák etnikai és jogi alapjai.
Konok Kunságon élők
A 13. században a Keletről jött etnikai csoportokkal újra megjelent a Kárpát-medencében az eurázsiai steppe lovas-nomád kultúrája. A török és iráni eredetű beköltözők hatása a magyar nép embertani képén, anyagi és szellemi kultúráján egyaránt érezhető. Velük felülrétegződött a honfoglalás korában is jellemző keleti kultúra. A keleti színezeten a hódoltság-kori török kultúra nem sokat változtatott, jóllehet, hogy a török hódoltság másfél évszázada elég hosszú idő volt ahhoz, hogy jelentős kulturális átadás-átvétellel számolhatnánk. Azonban a török közigazgatás berendezkedése folytán erre csekély lehetőség volt. A törökök szinte érintetlenül hagyták a Birodalomhoz tartozó területek intézményrendszerét, mert az érdekük az volt, hogy jó adófizetőik legyenek. Így a hódoltság alatt meglévő települések és azok gyér lakossága a kereskedelem révén jutott török hatáshoz, ami leginkább a díszítőművészetben nyilvánul meg. A Kunságban a korábban elkezdődött pusztásodás a török idők alatt fokozódott. A hódoltság, illetőleg a Rákóczi-szabadságharc utáni visszatelepülés, a Nagykunság benépesülése után alakult ki ez a sajátos történelmi tudat, ami a Jászkunságot, jászokat és kunokat egyaránt jellemezte, ami egyfelől származástudatot takar, de területhez kötődést is jelent. Bár etnikai alapon a jászok teljesen mások, a kunokkal azonban összefonódott történetük.
Kunok a Radnai-hágónál
Kunnak lenni az élők tudatában annyit jelent, mint ,,konok, nyakas, kálvinista", a szíken is megélő, összetartó, de azt is jelenti egyben, hogy a Kunságon lakó. Befelé zárt világába alig enged be idegent, más etnikumot, más vallásút. Kitartanak szokásaik, elveik mellett, tartózkodóak, és kevés beszédűek. (Ez csak a férfiakra igaz...) Móricz Zsigmond a Forr a bor című regényében (ami a kisújszállási gimnáziumban játszódik) így jellemezte a harangozót: ,,Olyan sovány arcú kis ember volt, mint a többi kun, s el tud ülni egy életen át, hogy meg nem szólal."
Keleti hozadékok
De nézzük, miként alakult a Kunság (csakis a Nagykunságot értem) lakóinak története, hogyan maradtak meg azok az apró kulturális elemek, amelyek az egykori kun műveltséget idézik, s amelyek az identitás keleti gyökereit jelentik.
A Kunság mint az Alföld legnagyobb állattartó körzete életmódjában sokáig megőrizte a keleti hozadékot, ami fundamentumát jelenti annak a származástudatnak és annak a sajátos színezetű népi kultúrának, amely olyan markánsan megmutatkozik.
A redempcióval újabb erősítést kapott az a másság, a régi jogállás visszaszerzésére irányuló törekvések egyesítették az erőket, egyben a határokat is kijelölték. Ez védelmet jelentett az itt élő lakosságnak. Feltételezzük, hogy a visszatelepült lakosság között arányaiban több lehetett a kun származású, a többi betelepült pedig alkalmazkodott a kultúrájukhoz. Egyébként rendkívül érdekes, hogy ha összehasonlítjuk a török defterekben talált neveket a Kunság mai lakóinak neveivel, sok azonosat találunk.
A redempció során visszavett privilégiumok keretei között zajlott az a sajátos parasztpolgári fejlődés, ami, ha töredékeiben is, de megőrzött jó néhány olyan kulturális elemet, ami nem tulajdonítható másnak, mint az egykori kun műveltség töredékének.
A felvázolt új tartalommal feltöltött etnikai és katonai tudat és a redempció által felerősített privilégiális tudat a mindennapi életben túlterjedt a redemptusok körén. A szabad paraszti státus következtében a Kiskun Kerület településeinek redemptus és nem redemptus lakosai egyaránt részeseivé váltak. Az újonnan beköltözők a társadalmi normákkal együtt azok ideológiai hátterét is elfogadták, mert csak így épülhettek be e jól szervezett, kifelé zárt társadalomba, csak így részesülhettek a kiváltságok által megteremtett jogi és gazdasági előnyökből. Az az érdekazonosság, ami a Jászkun Kerületen belül élőket a kerületeken kívül élőktől elválasztotta, kialakította a Jászkun Kerületbe tartozás komplex érzületét, a jászkun tudatot.
Az etnikai identitás hangsúlyozása mindig, nagy társadalmi problémákban, amolyan válsághelyzetben kap nagyobb hangot és teret. Kétségtelen, hogy e sajátos történeti tudat kialakulásában, formálásában a helyi értelmiségnek mindig nagy szerepe volt. Ők autentikus közvetítői voltak egy néprajzi csoport kultúrájának. Ám a származástudatot ,,bizonyítékokkal" nehéz igazolni. Végső soron az ember az, aminek tartja magát. Függetlenül attól, hogy ,,őslakosok" vagy ,,tősgyökeresek", avagy jövevények voltak, gondolkodásukban egységessé váltak a Nagykunság lakói.
A kuntudat mindig úgy forog közszájon, mint a magyar társadalmi tudat egyik része, a magyar kultúrába olvadt idegen elem oly módon integrálódott az itteni hagyományokhoz, hogy közben megtartott — elsősorban az átmeneti rítusoknak köszönhetően — olyan elemeket, amelyek a már vázolt történeti körülmények között hagyományozódva máig fennmaradtak.
Kunkapitány-választás
Napjainkban, amikor a globalizációs nyomás egyre erőteljesebben érinti a mindennapjainkat is, érdekes választ ad a helyi társadalom: újjáélednek a hagyományok, s mintegy kapaszkodót jelent a helyieknek az az érték, az a kulturális örökség, amit ez a táj az évszázadok alatt felhalmozott. Újabb jelenségekkel találkozik a kutató. A Nagykunság, és ez esetben a Kiskunság is, újjáélesztette a kunkapitány-választás szokását. A Nagykunságon, Kisújszálláson 2000-ben választottak először kunkapitányt, azóta minden évben minden nagykun település beiktatja a saját kapitányát. Legutóbb Kétpó település választott. Jelkép ez, az önállóság, az önkormányzatiság jelképe, hiszen, amint tudjuk, a kunkapitány volt a település közjogi méltósága, ő tartozott felelni a rendért, és intézni a vitás ügyeket. A mai kapitányoknak hatalmuk már nincs, de a jelkép ereje, a közösségért végzett misszió megmutatkozik a választásban. 2001-ben megalakult a Nagykun Nádor Huszár Bandérium, ami az első kunkapitány Horváth György vezetésével minden társadalmi és nemzeti ünnepen megjeleníti az egykori kunsági lovasok emlékét.
Mi sem mutatja jobban a kun identitás erejét, mint az, hogy a muszáj vármegye a jelenlegi megyerendszer megalakulása óta, tehát az egykor Hármas Kerület megszűnése óta első ízben történt meg a Nagykunság és a Kiskunság összefogása 2008. szeptember 24-én Kecskeméten, 32 kiskun, 9 nagykun települési önkormányzat, 2 megye, 2 megyei múzeum és 4 civil szervezet részvételével megalakult a Kun összefogás konzorcium, amely a kunok világtalálkozójának és az ehhez kapcsolódó tudományos konferenciáknak és egyéb rendezvényeknek a szervezésére jött létre. A Kunok évében egész évben, de különösen a szeptember 12—30-ig tartó intervallumban két héten át az említett konzorcium tagjai összesen 42 helyszínen tartottak olyan rendezvényeket, amelyek a kunok bejövetelének 770. évfordulójával függenek össze. A közös származástudat, a közös történelmi sors és a Kunság jelenlegi lakói kultúrája iránti felelősség hozta létre ezeket a programokat. Az identitás, a közös történelmi és kulturális egység újabb szép megnyilvánulása ez, amely megerősít mindnyájunkat.
Az előadást követően Horváth György nagykunkapitány beszélt arról a történelmi lovas emlékmenetről, amely a kunok betelepedésének 770. évfordulója tiszteletére szerveződött, s amely a Radnai-hágótól a karcagi határban lévő Kun emlékhelyig tartott, a kunok vándorlásának egykori feltételezett útvonalán. Az emlékmenetről készült filmet nézték meg a konferencia résztvevői, mint ékes példáját annak, mit jelent ma kunnak lenni a Magyar Alföld közepén.
(A szerző Kelet-kutató etnográfus)
