Feiszt György és Gróf László az Óriáspince-tetőn
A térképtörténészeket, az Oxfordban élő Gróf Lászlót, a Brit Királyi Földrajzi Társaság tagját és Feiszt György szombathelyi levéltáros-történészt újabb, szám szerint huszonhetedik erdélyi körútjuk során a sepsikilyéni unitárius templom freskóinak megtekintése után Sepsibesenyő felé kalauzoltam, ahol a református templom falfestményeivel akartak megismerkedni. Eresztevény alatt egy hirtelen ötlettel eltérítettem, és rávezettem őket az Óriáspince-tető felé szerpentinező útra.
Ez az ötlet onnan villant aznapi útitervünkbe, hogy kartográfus vendégeink hadd tekintenék meg a Háromszéki medence panorámáját erről a kenyérdomborulatú dombról, amelyről belátható Felső- és Alsó-Háromszék, de a Barcaság nagy része is. Az Óriáspince-tető tetején vendégeim engem is megleptek kérdéseikkel és észrevételeikkel, mert tipikus térképtörténészi szempontjaikat érvényesítették, a térképész pedig közölte, hogy a lépték ezen a kőpontokkal jelzett pázsittérképen 1:1000.
Ezeknek a térségeknek a történeti, térkép- és címerbemutatóját egy nappal korábban a brassói Szépművészeti Múzeumban Radu Mariuca brassói kartográfussal nagy sikerrel elvégezték.
Az óriáspince-tetői ,,eltérítés" ötletét az előző nap élményei pattantották ki. Kíváncsi voltam, miként reagálnak Erdély történelmének bozótosaiban térképek után és a mai valóságban is tájékozódó magas képzettségű férfiak, amikor históriai térképabroszaik mellé a fizikai-földrajzi realitásokat is odaillesztik.
Ezzel az ötlettel, úgy tűnik, a nap élményözönét is csúcsra járattam. Az Óriáspince-tető tetején vendégeim engem is megleptek kérdéseikkel és észrevételeikkel, mert tipikus térképtörténészi szempontjaikat érvényesítették. Miközben magamban azon sajnálkoztam, hogy most miért nem emelkedhetünk léggömbbel vagy gépmadárral a szimbolikus lármafa magasságába, hogy Háromszék településeit andezittömbökkel jelző térképabroszon megcsodálhassuk, Gróf László lépéssel kimérte a kövek és a lármafa áldozóköve közötti távolságot, engem előzően megkérdezett, hogy melyik település hány kilométerre fekszik ettől a földrajzi ponttól, én kapásból mondtam a számokat, a térképész pedig közölte, hogy a lépték ezen a kőpontokkal jelzett pázsittérképen 1:1000.
Játszottunk, mint a gyermekek, én a helyhez kötődő mondák és igaz történetek sokaságát mondhattam el. A székely gyalogkapukkal kijelölt stációk kőküszöb-feliratai segítségével bebarangoltuk Háromszék históriájának ezer esztendejét a honfoglalástól Trianonig, amikor bennünket először kézhez vettek azok, akiket Párizsban ezzel a földrajzi, kultúrtörténeti tájjal és ennek népével megajándékoztak.
Aztán a Pincetető nyugati lejtőjén ereszkedtünk alá, ahol én több évtized alatt gombászás ürügyén százszor és százszor megfordultam. Fogalmam sem volt, hogy a domb lábánál a téli vastag hóréteg és a tavaszi esők miatt elingoványosodott területen a Volkswagen elsüllyed, és ha nem siet a segítségünkre egy sepsibesenyői legény a maga harmadik lóerejével, mert a kocsinak vontatókötele sincs, akkor mozgósíthattam volna néhány falusi férfit, hogy kitaszítsuk az agyagos ragadályból a kényes járgányt.
A művelet elvégzése után egymáson nevetve állapodtunk meg, hogy a pörgő gépkocsikerék finom agyagszemcsékkel kimintázta nemcsak a ruhánkat és cipőnket, hanem arcunk és karjaink szabad bőrfelületeit is. A templomlátogatás helyett Feiszt György Besenyőn kocsit mosott, mi pedig eldöntöttük, hogy ez a végül is jól végződött incidens indok lesz arra, hogy a következő alkalommal, 28. erdélyi körútjuk során is felkeressék az Óriáspince-tetőt és Sepsibesenyőt.
Descriptio Transylvaniae és Székelyföld autonómiája
A háromszéki utunkat megelőző nap estéjén került sor a brassói Szépművészeti Múzeumban a Descriptio Transylvaniae című régitérkép-kiállításra és térképtörténeti előadásokra. A kiállított térképek Tamás Sándor gyűjteményéből származnak. Információink szerint ez Románia legnagyobb magángyűjteménye. A kiállított térképek a terem falait elfoglalják, s a nagy értékű anyagot negyvenoldalas, nagy formátumú és magas színvonalú nyomdatechnikával kivitelezett katalógus mutatja be. (Covaprint, Sepsiszentgyörgy)
Számomra a legnagyobb meglepetés a kiállító- és az előadói termet megtöltő jelenlévők sokasága volt. Nem első ízben tapasztaljuk, hogy a szórványban élő magyarok összetartozás-érzése és érdeklődésük megelőzheti a tömbben élő székelyföldiekét.
A megnyitón a brassói magyar politikusok és értelmiségiek magas szinten képviseltették magukat, jelen volt és beszélt Kovács Attila, Brassó alpolgármestere, az RMDSZ-vezetés, képzőművészek, történészek, pedagógusok, természetesen a sajtó képviselői és műszaki értelmiségiek is.
Az előadóteremben az Oxfordban élő Gróf László Erdély térképei és térképészei címmel tartott gazdagon illusztrált vetített képes előadást, a szombathelyi Feiszt György Címerek Erdély XVI. századi térképein címmel értekezett és a brassói Radu Mariuca kartográfus Bracaság és Székelyföld a XVI. századi térképeken mottó alatt jelentkezett megnyerően gazdag és szokatlannak is mondható objektív szemléletű előadással. A rendezvény moderátora a kézdivásárhelyi polgárként bemutatkozó Tamás Sándor volt. Az előadások fordulatosak, szellemesek, humorban meghempergetett szövegűek voltak, az ad hoc fordítók is átvették ezt a hangulatteremtő stílust.
Maga a kiállított anyag és az előadók is az első mondattól az utolsóig a két térség történelmi autonómiájáról szóltak-szólnak, anélkül, hogy erről egy szó is elhangzott volna. Ennek legfrappánsabb megnyilvánulása Székelyföld és a Barcaság térképészeti ábrázolásának története volt. A magyar Barcaság név ebben a vonatkozásban kevésbé szemléletes román társához képest, amely Székelyföld esetében a Ţinutul Secuiesc és a Barcaság esetében Ţara Bârsei kifejezésekkel nyomatékosítja azt, ami a Victor Ponta szoci pártvezér Székelyföld létét tagadó ostoba kijelentését amellett, hogy cáfolja, nevetségessé is teszi.
Egyébként a brassói kiállítás és a térképtörténeti előadások minden mozzanata az autonómiák történelmi beágyazottságának bemutatása, megerősítése volt, és nagy dolog az, hogy ennek egy része az európai tájékozottságú tudósok, Gróf László és Feiszt György mellett a Radu Mariuca tálalásában hitelesen hangzottak el.
Ez egyben új csapásjelző is a hazai történelemszemléletben.
Az újabb erdélyi körút háromszéki stációi
A véletlen műve, hogy Gróf László és Feiszt György háromszéki tartózkodásának idejére érkezett hozzánk a Székely címer, pecsét és zászló vándorkiállítás anyaga, mintha a szervezők ezt előzetesen összehangolták volna a térképtörténészek háromszéki, brassói útjával. A kiállítás káprázatosan gazdag jelképanyaga ugyancsak Székelyföld szellemi értékeire és különleges históriájára világít rá, s időben eljut településeink napjainkban elfogadtatott címereinek bemutatásáig. A heraldikus különösen, de az érdeklődő közember is büszke lehet arra, hogy kiváló szakembereinknek és gazdag címerörökségünknek köszönhetőn — Mihály János, Pál-Antal Sándor, Szekeres Attila István és Zepeczaner Jenő — autentikus jelképekkel lehet dolgunk. A székelyföldi címerek és zászlók éppen a két világháború közötti magyar jelképek elleni nacionalista hadjáratnak, majd a kommunista diktatúra osztályharcba oltott nacionalizmusának köszönhetőn felértékelődtek. A mostani címerkultusz egyféle replika erre az értékpusztításra. Új csapást jelez az is, hogy képzett román heraldikusok is tisztelik ezeket az értékeket. Lapunk munkatársa, Szekeres Attila eredményes szakmai kapcsolatokat épített ki a címereket jóváhagyó hatósági emberekkel, és ennek köszönhetően az általa tervezett háromszéki címerek példaértékűek.
Vendégeink számára reveláció volt ennek a kiállításnak a megtekintése, mint ahogyan az ugyancsak székely jelképpé vált ágyú, amely a Székely Nemzeti Múzeumban látható.
A kilyéni unitárius templom
Sepsiszentgyörgyi programunkban a sepsikilyéni unitárius templom falfreskóinak megtekintése is szerepelt. Itt is a baráti kalauz szerepét tölthettem be, amelyet bennem némi lelkiismeret-furdalás is színezett, mert gyakori vendégkalauzolásaim során hányszor mentem el e művészettörténeti csoda mellett anélkül, hogy felhívtam volna erre a világhírű gelencei Szent László-legenda ábrázolással egyenértékű vagy ehhez hasonlatos alkotásra, amelynek a rendbetétele példa lehet arra, hogy két szakminisztérium — a magyar és a román — összefogásával miként lehet a kulturális értékmentést elvégezni.
A kilyéni templom falfestményei restaurálásának szimbolikus átvételén Răzvan Theodorescu román művelődési miniszterrel együtt jelen kellett volna lennie Hiller István magyar szocialista pártvezérnek és művelődési miniszternek, akinek az erdélyi fiatalok tüntetése miatt le kellett mondania erdélyi útját.
Túl friss volt az a seb, amelyet Hiller István és pártja az erdélyi magyarságon 2004. december 5-én ejtett a kettős állampolgárság elutasításával.
Háromszéki körutunk következő állomása Bereck, Gábor Áron szülővárosa, ahol Dimény Zoltán polgármester vendégei vagyunk, ahonnan vendégeink visszaérkeznek Csernátonba, innen útjaik mottójául Bod Péter urunknak az Isten vitézkedő anyaszentegyháza egyháztörténeti munkája Elöljáró Beszédéből választatott:
„Ki ez Históriátskát épületesen akarja olvasni, az igen jól tselekszi, ha elsőben vizsgáló szemekkel eljárja a’ világnak négy Részeit és azokban (...) (a) nevezetesebb országokat és városokat (...) Könnyű lészen pedig eljárni, ha az Európa tábláján vezérül veszi azon Pontotskákat mellyek Erdélyből indulnak Magyarország felé, az Ásia tábláján Konstanczinápolyból indulnak Natolia felé. (...) az Amerika tábláján Kanadából új Frantzia felé, mert a Könyvben olvasván az országokat és városok neveiket, a’ Pontotskák egyenesen azokba vezetik."
Gróf László Oxfordban azonosította azt a négy térképmappát, amelyet Bod Péter urunk a négy kontinensről metszetett, s amely más dimenzióba helyezi, a világörökség részévé emeli Felsőtsernátoni Bod Péter munkásságát.
„Illendő dolog az, sőt szükség, hogy a’ ki az idegen országokat akarja meglátni, elsőben tudja a’ maga hazáját" — szögezte le máig tartó érvénnyel a jeles tudós.
