A könyv, amellyel a vendéglátók az ünnepségekre érkező külföldi vendégeket megajándékozzák majd, számtalan más soha nem közölt dokumentum és fotó mellett közreadja az álcázás részleteit is.
Eszerint a más épületeknél megszokott rozsdaszínre festették a Kreml addig zöld tetőit, az erődítményen belüli épületek addig sárga falát úgy festették át, hogy több építménynek tűnjenek, Nagy Iván harangtornyáról leszedték a keresztet, és az aranykupolát szürkére mázolták. A kertek fölé álcázóhálót feszítettek, több belső utat homokkal szórtak fel, a Kreml falát pedig körös-körül olyanra festették, mintha egyszerű házak sora lenne; a falat több helyen ,,megtörték" — a ponyvafedéllel a magasból úgy látszott, mintha utcák vezetnének át rajta —, a fal tornyait különböző színűre festették, a rajtuk levő vörös csillagokat bedeszkázták. A Vörös téren és folytatásán, a Vasziljevszkij Szpuszkon, továbbá a Kreml fala mentén nagy faházakat állítottak fel, és átfestették a Moszkva egyik jelképének számító, színpompás Vaszilij Blazsennij-székesegyházat.
Mindezek ellenére a Kremlt 1941-ben öt, 1942-ben három bombázás sújtotta, 150 gyújtó- és 17 egyéb bomba hullott rá. Két bombatalálat érte 1941-ben a Fegyvertár (Arszenal) épületét, és ugyancsak 1941-ben egy 250 kilogrammos bomba találta el a Kreml Nagy Palotáját: átütötte ugyan a tetőt, de nem robbant fel. A védők közül 92 ember vesztette életét, vagy tűnt el nyomtalanul. A hatalom citadellája azonban tartotta magát: itt működött a legfőbb főparancsnok stábja, innen küldték a parancsokat a frontokra — derül ki a könyvből.
A Komszomolszkaja Pravda orosz lap néhány páratlan fotót is közölt az új kötetből: az egyiken Sztálin Berija társaságában látható, de ez csak a képaláírásból derül ki, a szovjet titkosszolgálat 1938—1953 közötti, gyűlölt vezetőjének arcát ugyanis kivakarták 1953-ban, amikor Sztálin halála után Nyikita Hruscsov pártfőtitkárnak sikerült leváltania, majd bíróság elé állítani Beriját.
