Kovásznán májusra már beindult némi forgalom, a kapacitások úgy fele hamarosan hasznosul, és ez, ahogy eddig mondottuk, a szinten tartáshoz ugyan elég — s a mai körülmények között ez is fontos lehet —, de a megmaradást valóban szavatoló fejlesztéshez csekély. A kovásznai gyógykezelési lehetőségek kiaknázásának fő kerékkötője a tőkehiány és a vezetői szemlélet konzervativizmusa, szemtanú szerint a személyzeti mentalitás is. Tisztáztuk az eddigiekben, hogy miért nem képződik haszon a hálózatban, bár a szállodák vezetői imitt-amott tesznek erőfeszítéseket azért, hogy ezen segítsenek, s ahol nem vonják el a jövedelmet, mint a Héphaisztosz esetében, ott némi üzleti újításra is futja a karbantartáson túl.
Miért üresek félig a szállodák?
Kovásznán a szállás és gyógyüdültetés módozatainak alapjait még az ántivilágban rakták le egy egészen más társadalom értékrendje és merőben elütő igényszintje szerint, amiatt nem törődött például senki azzal, hogy szórakozási lehetőséget is teremtsen az ide csődített sok, amúgy persze kispénzű nyugdíjasnak. Így alakult ki az a mára korszerűtlennek és versenyképtelennek nevezhető rendszer, melynek a túlélésre még csak futja erejéből, de a megújulásra már nem. A bűvös körből kitörő kezdeményezés — a Clermont Szálló az egyetlen helyi példa rá egyelőre, de már épülnek társai — felfedezése abban áll, hogy a jobb módú osztályokban már van fizetőképes kereslet a négycsillagos szolgáltatások iránt is mind a gyógykezelés, mind az üdülés vonalán, s törvényszerű az is, hogy ami a városközpont régi szállóinak nem sikerült, a Tündérvölgyben épült újak már nyitnának külföld felé is. Nem véletlen, hogy ezek már ún. wellness és spa-szolgáltatásokat is hirdetnek az interneten, ami jelzi, hogy a nemzetközi sikerprogramok meghonosítását is vállalták.
A városközpontban található szállodák azonban, mint egy régi világból itt felejtett relikviák, csak csúsznak lefelé a lejtőn, és a nyugdíjpénztár nyújtotta kedvezményes kezelőjegyek nélkül már régen be kellett volna zárni őket. A jegyek száma évről évre csökken, a gazdasági válság újabb szűk keresztmetszeteket szül. Ezeknek a szállóknak nem sikerült a lakosság többi rétege számára is vonzóvá válniuk, lemaradnak a fejlesztésben, kiesnek nemhogy a nemzetközi, de a belföldi forgalomból is, az elszegényedő rétegek pedig fokozódó mértékben mondanak le arról, hogy igénybe vegyék őket. Ezért kevés a vendég, ezért kritikus a helyzet.
Ilyen ma...
...ilyen lesz egy-két éven belül a felújított Őzike Szálló — a tervrajz elkészült
Üdvözlendő hát, hogy ahol több a pénz, a SIF Transilvania (az Erdélyi Befektetési Alap) nagyobb arányú beruházással az Őzike Szálló felújítására szánta el magát, s ha az egész évet felölelő munkálatot sikerrel befejezik, akkor új piackutató módszerekkel nyilván már szélesebb és egészen új típusú vendégkör is felkutatható, az majd megjelenhet a központi szállodák és kezelőbázisok környékén. Érdemes hát figyelni arra, hogyan építi az utat a konferenciaturizmus, a megelőző kezelés és a pihenőturizmus, a kikapcsolódni és alpesi környezetre vágyó rétegek felé a Clermont (a megyében még a bálványosi nagyszálló hasonlít hozzá), hogyan ajánlja fel csapatépítésre, összejövetelekre termeit, étkeztetőjét és szálláshelyeit a cégek, bankok, közintézmények számára.
Ha pedig Kovászna világhírnévre is szert tesz, és bekapcsolódik legalább a pár szomszéd országra rúgó tágabb régió vagy Európa turisztikai körforgásába, akkor az egész Székelyföld számára modellértékű példával szolgálhat, fokozatosan magával vonhatja a többi, mára gallyra ment kisebb fürdőhelyet és várost, hogy a valamikori falusi ,,feredőkről", sajátos rusztikus értékük kiaknázásáról ne is beszéljünk. Ha sorsa kedvezően alakul, Kovászna akár úttörő szerepre is vállalkozhat a jövőben adottságai és eddigi megvalósításai okán.
Új városszerkezet
Tudatosítani kell a változtatáshoz többek közt, hogy a mai városszerkezet és utcakép, bennük a szállók is, egy letűnt kor bélyegét viselik magukon. Kovászna 1952-ben nyerte el a városi rangot, és a hetvenes évek fejlesztési elképzelései szerint tömték meg központját sokemeletes betonépítményekkel, köztük legalább öt nagy szállodával. Hogy volt-e konzerválandó értéke a régi, bontás előtti központnak, arról Rákosi Áron, a városrendezési osztály vezetője annyit árul el, hogy egyedül a polgármesteri hivatal maradt meg ama házsorból, tehát véleménye szerint lett volna, amit megőrizni.
A mai központ képére rányomja bélyegét a hetvenes évek elavult szemlélete
— A fürdővárosi, modernnek tartott építkezés a hetvenes évek elején kezdődött. Fürdőzés addig is volt, de hagyományosan, magánházaknál, egy-két szobát kiadva, ottani kádakban, melyekbe úgy hordták a borvizet. A vendég ott ellátást és szállást is kapott, sok család egzisztenciája épült rá. Volt, akinek a kertjében ásott gödörben meggyűlt a gáz, mofettás kezelést is tudott nyújtani. Az első fürdő a Pokolsár mellett jött létre még egy századdal korábban, a városnak is volt egy fürdőépülete fent, a vajnafalvi sportpálya mellett, a többi kisebb, magánkézben. A hetvenes években jelentek meg az első korszerűbb kezelőközpontok is az új szállodákban, komoly orvosi-egészségügyi felügyelettel, valamivel később beindult a szívkórház is Benedek Géza főorvos vezetése alatt. A központ kisebb üzletei bántották a tervezők szemét, azokat el kellett tüntetni, hogy kommunista arculatot lehessen adni az új fürdővárosnak.
Rákosi Áron sajnálja, hogy kitakarították a régi központot, úgy véli, máshova is telepíthették volna az újat, de leginkább azt helyteleníti, hogy a gyógyszállók is nagyobbrészt a központban vagy annak közelében kaptak helyet. ,,Van a városnak három-négy ún. völgye fennebb és kinnebb, a Hankó völgyében például valamikor borvíztöltöde is működött, oda kellett volna a gyógyüdülőket tiszta, természeti környezetbe építeni. Úgy gondolom, az új fejlesztések mind ezekbe a völgyekbe, az erdőkbe kerülnek majd, annál is inkább, mert a gyógytényezők, víz, szénsav, jórészt ott helyben megtalálhatók. A Hankó völgye ma puszta legelő..."
A tündérvölgyi terelőútra térve figyelhet fel a látogató arra, hogy a várost milyen szép, a rendszerváltás előtt, de főleg utána épült szellős és stílusos villanegyed öleli át. E negyed elüt a lentebbi részek zsúfoltabb, patakra kifutó keskeny utcák mentén sorakozó, hagyományos családi házakból álló negyedeitől. Hogy mi várható a közeljövőben, sejteni lehet abból, ahogy a másik pástétomgyári tulajdonos, amikor a készpénzt kézhez kapta a gyár eladása után, kiterjedt telekvásárlásba kezdett a város környékén, főleg a fenti övezetben. A Clermont betelepítése a szívkórházzal szemben villany-, víz-, gázvezetékek, utak építésével járt együtt, az övezet felértékelődött. Annak idején 49 plusz 25 évre koncesszióba adták a telket a tulajdonosnak, a most épülő üdülők bizonyára szintén számíthattak a tanácsi segítségre. No de létezik-e átfogó városfejlesztési elképzelés?
A jövő városa
Nagyobb arányú utcafelújítás vette kezdetét az idén, a Tündérvölgyben a siklóig már aszfaltoztak is, lentebb tizenhat utcában készül kanalizálás, víz-, villanyhálózat szerelés, járda és úttestaszfaltozás. Ennek stratégiai jelentősége az lenne, hogy a központot rendbe szedné, és megnyitná az utat az Árpád-forrás, valamint a leendő sípálya felé — állítja Rákosi Áron. A sípálya és a felvonó még megépítésre vár. A központi tömbházak hőszigetelése is sokat javítana a városképen. A ,,blokkok" valóban ijesztően néznek ki, leromlott állaguk, sajnos, nem csak külsejükön mutatkozik. A kérdésről írtunk már e hasábokon. Mellékeljük az Őzike felújításáról benyújtott terv rajzát, itt az Iskola utca felé utat nyitnak, tehát bontanak is, a tatarozott szállodát kívülről üvegfalak, átalakított erkélyek borítják majd.
No de a mai munkának egy távlatosabb jövőképbe kellene illeszkednie. Erről árulkodik a 2005-ben készült városfejlesztési terv ama passzusa, mely kiemeli: a városba irányuló turizmusnak továbbra is a gyógykezelés lesz az egyik súlypontja, de egyúttal a wellness, a megelőző, egészségmegőrző gyógyüdültetés feltételeit is meg kell teremteni, bővítve ennek mai szűkös kereteit. E két alapágazaton túl harmadikként az ún. kulturális idegenforgalom számára lehetőségeket kínálnak Székelyföld művelődési kincsei és közeli, szász eredetű városok látnivalói. Megcélozandók ezért fogyasztókként az idősebb generációk eddigiektől elütő rétegei is, így a jobb módú nyugdíjasok, és nyitni kellene a fiatal házaspárok, a kisgyerekes családok népes rétege felé, mert a mai látogatók zömét kitevő, kezelőjeggyel érkező kisnyugdíjasokra építve — a mai helyzetet persze kényszerűség szülte — a fürdőhely csak eljelentéktelenedhet. Versenyképesnek és vonzónak bizonyulhat viszont árai, lehetőségei révén Kovászna a környező országok átlagon felüli jövedelmű, kezelést igénylő időskorú lakossága számára is, így Ausztria, Oroszország, Németország, Izrael, Magyarország és Moldova is vonzáskörzetébe eshet. A tanulmányt készítő egyetemi tanárok — Nagy Benedek, Horváth Alpár, Pál Zoltán, Kánya József, Szabó Károly, Miklós Árpád — összehasonlító számításai szerint ehhez a mai szálláshelyek számának megduplázása szükséges, tehát legalább 3000 újabb szálláshely és évi kb. 700 000 vendégéjszaka ahhoz, hogy a fürdők és szállodák kihasználtsága kifizetődő legyen. Ez esetben e fürdők évi 350 000 jegyet adhatnának el. A magyarországi wellness központok tapasztalataival is összevetették a tervezett kihasználtságot, így Hajdúszoboszló fürdőinek 2005-ben kétmillió látogatójuk volt.
Igaz, azok mind ellátottság, mind szervezet és marketing szempontjából egészen más világban találhatóak, a magyar fürdőhelyeknek ugyanis sikerült még az ezredforduló tájékán forgalmukat nemzetközivé tenniük. Nem úgy, mint a maradiság és a válság pokolsarába beleragadt Kovásznának, melynek elképzelései, mint láttuk, vannak, de ezekhez eddig csak nagyon bizonytalanul sikerült közelítenie. A kulturális turizmus vonatkozásában hazai és külföldi magyar tőke bevonásával lehetne előrelépni.
