Mi, magyarok sokkal inkább vagyunk ,,ţine minte" nép, mint főbérlőink, a románok. Amióta ,,kézhez vettek" minket, azóta nem gyógyul a nemzeti seb, azóta keressük a változtatás módjait. Keressük, de hiába, a győztesek nagyhatalmi gőgje végleg azok kezére adott, akik vélt vagy valós sérelmeiket nem felejtik el.
Aztán a ,,kicsi magyar világ" sebeinket újra feltépte, s azóta is sajog. (Kolozsváron, szülővárosomban ma már 20 százalék alatt azon kell gyűrődnünk, hogy lehet-e évszázados műemlékeinken az angol mellett magyar felirat is, avagy Dsida Jenő neve a SIDA-t juttatja eszébe a művelt sehonnaiaknak.)
Pénteken 18 órakor a Székely Nemzeti Múzeumban népünk ,,tollas napszámosaként" lesz jelen Tófalvi Zoltán történész, író, hogy bemutassa hazaárulásaink vaskos, immár negyedik kötetét, mely az előző háromhoz hasonlóan a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál jelent meg. Természetesen, e kötet (miként az előbbi három is) tartalmát ,,bűnös tevékenységünket" elhárító szekuritátés és hadbírósági anyag képezi, ,,hitelesen (?)" ábrázolva — ezúttal — a Fodor Pál-csoport hazaáruló ,,bűneit", amelyek igen röviden: az abbeli ábrándozás naiv bizonyítékai, hogy lehetne ezen a földön, amely szülőföldünk, más világ is.
Az első kötet az elhíresült Szoboszlai-csoport perének anyagát tartalmazza, amelyben az 57 vádlott közül tízet a vésztörvényszék halálra ítélt és kivégeztetett (1956 erdélyi mártírjai I. A Szoboszlai-csoport, 2007). A második az ún. érmihályfalvi csoport peranyaga, a 31 vádlottból kettőt ítéltek halálra és végeztek ki (1956 erdélyi mártírjai II. Az érmihályfalvi csoport, 2007). A harmadik kötet a Dobai-csoportról szól, ahol nyolc vádlottat ítéltek el igen súlyos büntetésekkel (1956 erdélyi mártírjai III. A Dobai-csoport, 2009). És végül a most bemutatásra kerülő, negyedik kötet: 1956 erdélyi mártírjai IV. A Fodor Pál-csoport, 2010.
A munka folytatódik. Tudomásunk szerint a következő kötet a bolyais tanár—diák csoportról ,,rántja le a leplet" — a szekuritáté szóhasználatával élve. Könyveiről a szerző fog beszélni, mi itt és most csak annyit jegyezzünk meg, hogy a román nacionalista-kommunista diktatúra mindmáig kóros félelme és üldözési mániája könyörtelen megtorlást indított minden és mindenki ellen, aki fel merte emelni szavát a nyilvánvaló etnikai tisztogatás ellen, és mindkét fél számára elfogadható megoldáson gondolkozott és tervezett. Ezért voltak ők hazaárulók...
