Ezt a megtisztelő jelzőt adtuk ennek a csodálatos kerti dísznövénynek. Ítéljék meg önök is, megérdemli-e? Ha a címben szereplő hasznos tulajdonságát is számításba vesszük, igazán megérdemli figyelmünket. Van azonban a megtelepítését ajánló írásunknak egyéb érve is.
A császárkorona (Fritillaria imperialis) Törökországból került hozzánk. A Habsburg uralkodók már a XVII. század közepétől meghonosítják terjedelmes birodalmukban. Tavaszi növény, április-májusban virágzik. Termete magas, 60—100 cm, alul és felül dúsan leveles. Bókoló, harang alakú virágai (öt-hat) egymás mellett csüngnek. A színes lepellevelek mélyén (lásd a fotót) található nektáriumaival várja a megporzó ,,szárnyasokat". A sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban mindhárom színváltozata látható: a sárga (lutea), a narancsvörös (aurora) és a piros (rubra).
Mivel télálló, évelő (3—4 évig a helyén újra megjelenik), éghajlatunk ideális számára. Amikor elszárad, szárát vágjuk le, másképp nem hajt ki újra! Szaporítani magról (később lesz növényünk) vagy sarjhagymáival lehet. Júniusban-júliusban kell szétültetni tenyérnyi mélyen. Sziklakertekben ajánlott, de vágott virágként is hálás. Rokona a mi védett növényünk, a kockásliliom (F. meleagris). Vakondűző tulajdonságát a hagyma szagának köszönhetjük.
