Az 1913. évi július 20-i Székely Napló (megjelent Marosvásárhelyen, az Országos Munkapárt helyi lapja) ad hírt arról a fantasztikus technikai újdonságról, amit a repülés jelentett déd- és nagyapáink korában.
,,Repülés Brassóból Sepsiszentgyörgyre. Sepsiszentgyörgyről írják: Az országszerte hírnévre szert tett kiváló aviatikus Kasulakow Vladimir mester vasárnap, folyó hó 27-én tartja meg érdeklődéssel várt felszállását Brassóba, ahová megérkezett már a mester hatalmas repülőgépje is, és kezdetét vette az aeroplán terjedelmes méreteinek megfelelő hangár felépítése. A napokban megkezdi próbafelszállásait is. Ezek között kiváló érdeklődést fog kelteni a hírneves aviatikus távrepülése Sepsiszentgyörgyre, mely légiutat a mester rövid 40 perc alatt teszi meg."
A neves aviatikusról a Google-en semmit sem találtunk (pontosabban az a néhány oldal, amelyet a kereső kidob, valamilyen, számunkra ismeretlen északi nyelven íródott, amelyből csak a név, illetve az aviator szó ismerhető fel, a cirill betűs oldalakon valóban fellelhetetlen — szerk. megj.), így a repülés történetének e szédítő epizódja ott fekszik, ahol a feledés kozmikus és vulkanikus izlandi pora percről percre vastagszik a dicsőség fényes lapjain. A hír már csak azért is figyelemre méltó, mert nem arról ír, hogy a brassói mérnökök, technikusok és műszakiak egy emberként rázták volna tisztes hajfürtjeiket, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet annak a fránya légi monstrumnak hangárt rittyenteni.
A másik a megteendő táv ideje: negyven perc! Csupán a pilótára való tekintettel a szláv nyelvekben jártasaknak mondom copoĸ mинуы (szorok minutü)!!!