Orbán Viktor és a parlamenti választásokon a szocialista-balliberális szóhasználat szerint önmagát ,,túlnyerő" csapata, amitől az ország sorsát annyira féltették, valóban túlnyerte magát, olyannyira, hogy a maga háromnegyedesnél is magasabb parlamenti képviseletével az ország irányítását és a kormányzás felelősségét is egymagában vállalhatja.
A választás előtt és a voksok begyűjtése után a politikai élet fogalomtárának újragondolásához is hozzáláttak. A nemzeti együttműködés megteremtésének igénye már a választásokon is érvényesült. Enélkül a Fidesz és a kereszténydemokraták saját párthíveikkel nem tudták volna a háromnegyedesnél erősebb parlamenti képviseletet megteremteni. Az ország történetében is páratlan az, hogy demokratikus választási rendszerben országos szinten mindössze három választási kerületben és egy ácshajszállal győzzön az ellenfél. Gyakorlatilag a három kerület is csak kettő, hiszen az ugyancsak győztes független jelölt a Fidesz tagjai közül vált ki, a kelleténél radikálisabb, a szocialisták által cigányellenesnek minősített kijelentései miatt. A kerület választói ,,vették a lapot", és csak azért is alapon szavazataikkal szolidaritást vállaltak vele és érte.
A győztes koalíció új fogalmakat teremtő törekvésének eklatáns példája a szavazófülkékben zajló forradalom kinyilvánítása, amely a rendszerváltoztató, rendszerint véres és barikádos utcai forradalmak helyébe lépett, amelyet az új, nagy többségű Országgyűlés parlamenti eszközökkel fog megvalósítani. Az ehhez szükséges népi felhatalmazás birtokában ez a célkitűzés megvalósíthatónak tetszik, annál is inkább, mert a parlamenti ellenzék ideológiailag erősen töredezett. A hosszú évtizedek alatt, a kommunista diktatúrákban beszennyezett és lejáratott ,,forradalom" kifejezés rehabilitációja önmagában is izgalmas kísérlet.
Az előző rendszer parlamentáris úton történő megdöntése ismét egy rozsdamarta fogalom tartalmi megújításának kísérlete. Ennek alárendelt vagy ehhez tartozó fogalom a baloldali oligarchák rendszerének felváltása. Azokkal a distinkciókkal, hogy a becsületes és tisztességes munkával szerzett vagyonosodást nem üldözik, sőt, támogatják, annak a vagyonszerzési módnak a visszaszorításáról van szó, amellyel egyesek, akik jókor, jó helyen voltak, és az átmenet törvényeit kihasználva a közvagyon rovására gazdagodtak meg.
Új hangsúlyokat kap a nemzeti konzultáció fogalma is, amelynek első ,,bevetését" Ózdon láthattuk. Ez már a bűnözés visszaszorításának az előszele és előjele, a bűnözők mentegetésének gyakorlatával való leszámolás.
És mindeközben láthatjuk a rendőrségi pórázos elővezetéseket, amelyek ugyancsak a szavazófülkés forradalom következményei akkor is, ha az önjárású igazságszolgáltatás járja a maga útját.
